Meg akarok halni?

Dideregve bújok a fűzfa alatt, szelíd, hűvös hajnali szellő simogat, ölelésed biztonságot ad

Érett meggyből kiserken a vér, ahogy ajkad ajkamhoz ér

Álomba merülvén látom mindenem, az életet, mely enyém nem lehet

A kislányom ragyogva mosolyog, fogja a kezem, melegség tölti el szívem

Felrikkant egy rigó s felrepül

Virrad az ég, sosem voltam ilyen egyedül

Álom volt csupán, mely az marad, szép emlékek, melyeket hátrahagy

Mezítláb a hajnali parton

Pirkadati szépség, fények játéka a tavon

Kézenfogva, nevetve mint rajtakapott gyerekek, indulunk a vasúthoz, bár nem vagy itt, érezlek a lelkemben

Friss, harmatos fű melyen keresztülvágok, sínek mellett gyönyörű búzavirágok

Zamatos gyümölcsök,emlékek és a nyár illata oly boldogsággal tölt el

Mikor egyre hangosabban sikít a vonat fékje, révült mosollyal nézek fel az égre, megkönnyebbülve, megbékélve

32 ez a vers nagyon találó!

26/n

Szilvi