Egy pszichopata személlyel mit lehet kezdeni?

Ha tényleg az és nem "te diagnosztizáltad neten olvasott zanzásított kritériumok alapján", akkor elkerülni.

Egyébként is ha nem érzed jól magad valakinek a társaságában, kerüld el és ne foglalkozz vele, gondolatban sem, ne beszéld ki, csak kerüld el. Ha foglalkozol vele, akkor "negatívan kötődsz" hozzá.

Elkerülni, és megszakítani minden kapcsolatot, amilyen gyorsan csak lehet. Én sem tudok mást tanácsolni.

Én életemben 1x találkoztam pszichopatával (vagyis 2x, de azt nem igazolta vissza szakember), és úgy csapolt le havonta több tízezerrel, hogy észre sem vettem (igaz, akkor pont nem voltam a legjobb életszakaszomban, így jó “target” voltam számára). A pszichológusom hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy veszélyes ember próbál épp kizsákmányolni.

Ezek az egyének nem éreznek bűntudatot, nincs semmilyen morális értékrendjük, bármikor hátba tudnak szúrni, meg tudnak lopni, ha érdekükben áll. Hiányzik ez neked?

Az a pszichopata, akit én ismertem, egy végtelenül karizmatikus személy volt, és elhittem, hogy a barátom.

Bemásolom egy másik válaszomat, hátha segít (nem akarom 2x leírni ugyanazt):

“Tévhit, hogy azonnal fel lehet ismerni a pszichopatákat. Én életemben összesen két pszichopatával találkoztam, az egyik a világ legkedvesebb emberének mutatkozott (a szakmája miatt pontosan tudta, hogy hogyan kell stilizálnia magát), a másik már annál antiszociálisabb, ügyetlenebb volt.

A butábbakat, kevesebb önismerettel rendelkező pszichopatákat viszonylag könnyű kiszúrni, de a profibbakat szinte lehetetlen, kivéve ha szakember vagy, de még akkor sem lesz evidens.

Összességében elmondható, hogy a pszichopaták nem éreznek bűntudatot, nincs semmilyen morális értékrendjük, és nem félnek.

Nem félnek meglopni, sőt előszeretettel csinálják, ha épp érdekükben áll. Én pont egy rossz életszakaszomban voltam, amikor a pszichopata ismerősöm havonta rengeteg pénzzel meglopott. Sokáig azt hittem, hogy a barátom, mivel eleinte úgy viselkedett, de csak később derült ki, hogy durván használ és hónapokkal a kapcsolat megszakítása után derült ki az is, hogy sok mindenben hazudott, amiből nekem aztán rengeteg hátrányom lett.

Szerintem az egy tévhit, hogy hűvösek vagy ridegek, mivel az a pszichopata, akit én ismertem, egy nagyon spirituális személy volt, tele humorral és menő sztorikkal. Kifejezetten jól éreztem magam mellette, a pszichológusom hívta fel a figyelmemet arra, hogy egy veszélyes emberrel van dolgom. Az ő segítségével tudtam a kapcsolatunkat fokozatosan leépíteni. Konkrétan ő segített megtervezni, hogy ez hogyan történjen, nehogy bajom essen (mert kevesebb veszélyesebb dolog van annál, mint megszakítani a kapcsolatot egy pszichopatával).

A profibb pszichopaták nagyon jó emberismerők, többnyire kiépítenek egy nagyon stabil szociális hálót annak érdekében, hogy ne tudjanak lebukni. A szakirodalom proszociális pszichopatáknak nevezi őket, és az ilyen egyének már sokkal veszélyesebbek, mint az ún. antiszociális pszichopaták. Az áldozatnak zéró esélye van, észrevétlenül tesznek tönkre életeket. És mindig megússzák, mivel közkedveltek, segítőkész, jó embereknek tettetik magukat. Nem ritkán érezhető a “terézanya” effektus, barátságos bociszemekkel képesek életeket tönkretenni, miközben a megmanipulált környezet nekik tapsol.

Sajnos ezeket a pszichopatákat gyakorlatilag lehetetlen kiszúrni, úgyhogy nem tudok jó tanáccsal szolgálni, a szerencsén múlik, hogy belefutsz-e egy ilyen egyénbe vagy sem.

Mindenesetre a negédes emberek gyanúsak lehetnek, mivel ilyenkor túlkompenzálnak (nem tanulták még meg az egyensúlyt a túl sok és túl kevés érzelem között).

Ismét hatos vagyok, 7es sajnos nem írhatok konkrétumokat, biztos, ami biztos alapon.

Viszont azt megoszthatom, hogy velem hogyan viselkedett (azon kívül, hogy meglopott) az a pszichopata, akiről írtam.

Elhitette velem, hogy jó vagyok, teljesen önmagam lehettem mellette, mindazért, hogy a nagy komfort miatt kisebb eséllyel vegyem észre, hogy meglop (eleinte foggal körömmel tagadtam, hogy manipulált volna). Fokozatosan mindenkitől elizolált volna (X azért volt rossz, Y pedig ezért), szerencsére még időben kiléptem, és a pszichológusommal megmentettük a menthetőt. (Egy apró kitérő, de állítólag azért izolálnak el, hogy ne legyen környezeted, akik figyelmeztetnének, hogy dehát jól átb*sz téged).

Rendszeresen megváratott, késett, nem volt tekintettel arra sem, hogy télen a -10 fokban kint vártam rá. Nem szólt, hogy beteg (ami lehetett koronavírus is). Látta rajtam, hogy nehéz dió vagyok, mert bár jól meglopott, de néha tudtam azért nemet is mondani, ami őt nyilván megakadályozta abban, hogy még többet lopjon.

A kapcsolatunk megszakítása után csak egy üres pénztárcám maradt (mínuszban is voltam, mert annyi pénzt kért el, amennyit bárki pofátlannak gondolna).

A lopást nem úgy kell elképzelni, hogy kivette a pénzt a tárcámból vagy ellopta a kártyámat, hanem olyan szolgáltatást nyújtott, ami legalább 100x volt túlárazva, cserébe nem kaptam meg a “terméket”.