Segítség kéne, de nem merem megtenni ezt a lépést. Mit tegyek?

Üdv mindenkinek!

20 éves fiú vagyok. Kiskamasz korom óta mentális gondjaim vannak, de szégyellem ezt bárkinek is elmondani. Segítséget sose kértem senkitől. Voltak olyan helyzetek az életemben, amikor öngyilkos akartam lenni, egyszer majdnem meg is tettem. Általános iskolában bántalmaztak, elsősorban érzelmileg, de előfordult fizikai is. Kövér voltam, a betegségem miatt híztam meg, évekig fel voltam mentve tesiből. Az osztálytársaim közül (1-2 kivételével) mind kigúnyoltak, vagy megsértettek engem, kiközösítettek az osztályból. Nem találtam a helyemet, és a mai napig nem tudok egy új társaságba beilleszkedni. Ezekből a bántalmazásokból semmi következmény nem lett. Olyan esetek voltak, mint pl. jéggel/kővel dobálás, megvertek, elvették a tízóraimat és hasonlók. Sokat sírtam emiatt. Az iskolába járás szenvedés volt, a jegyeimen rontottam, nem érdekelt semmi. A bánatomat és a dühömet magamban tartottam. 13 éves koromban kezdett nőni a bántalmazások száma. Ekkor kamaszodtam, ami szintén zavart, mert 15 éves koromig nagyon kislányos hangom volt és az arcom alapján is kb. 10 évesnek néztem ki. Dagadt g+cinek és hájas b_zinak hívtak. Igazuk volt részben, kövér is és ráadásul biszex is, ami még rontott a helyzeten. A bánatomat evésbe fojtottam és egyre többet zabáltam édességeket, süteményeket és más nasikat. Az étel volt az egyetlen öröm számomra.

Elhitették velem, hogy én soha az életben nem fogom semmire vinni, kár volt megszületnem és hasonlók. Amikor már teljesen ki voltam akadva volt rá példa, hogy visszaütöttem (amikor nem volt tanár a közelben), de még rosszabbá váltak a dolgok. Önvédelem volt, mégis a "szemtanúk" azt állították, hogy én kezdtem a verekedést. Érdekes, a tanárok előtt nem mertek bántani engem. Én kaptam figyelmeztetéseket, ők pedig megúszták egy kis "ejnye-bejnyével". Kiírattak a szüleim az általános iskolából, nem a bántalmazások miatt, hanem a rossz jegyeim miatt elsősorban. Velük csak néhány esetet mondtam el az iskolából, ekkor szóltak az osztályfőnöknek és beszéltek a gyerekek szüleivel is, de a bántalmazások így se fejeződtek be.

Új társaságba kerültem, nagyon féltem beilleszkedni. Barátságosak voltak és szívesen beszélgettek velem. Ekkor kb. 20-25 kg túlsúly volt rajtam. Azt hittem, ez a probléma forrása. Ezért 18 évesen egy nagy életmódváltásba kezdtem, 115 kg-ról lefogytam 85 kg-ra. Azt gondoltam, hogy ha lefogyok, rendeződnek a mentális problémáim. Ez nem így történt. Bár a külsőm megváltozott, a belső még mindig változatlan.

Több, mint egy éve nem kaptam sértő megjegyzést a testemre és már férfiasabb a külsőm is, viszont az akkor kapott sérelmek miatt napjainkban is előjönnek azok a rossz élmények, amelyeket az általános iskolában szereztem.

Középiskola 9. és 10. osztályában szintúgy voltak beszólogatások a kinézetem miatt.

Szeretnék túljutni a múlton, azonban ezt egyedül, úgy érzem nem tudom véghez vinni. Segítség kellene, mert bele fogok őrülni. Nincsenek barátaim és a mai napig ha egyedül vagyok, képes vagyok teleenni magamat. Otthon érzem csak felszabadultnak magamat, kint más ismerősök előtt bizonytalan és stresszben vagyok, amikor közöttük lehetek.

Hogyan lehetnék felszabadultabb?

Köszönöm, hogy elolvastad.