A szorongásos depresszió és a “sima” depresszió között ez a különbség? Lehetséges hogy valakinek mindkettő van és az egyikből átvált a másikba?

Nagyon sokat olvastam ez ügyben, de nem találtam leírást arra amit átélek…

Évekkel ezelőtt a gimi után nagyon sokat voltam egyedül, nem volt kedvem bejárni a főiskolára, el akartam kezdeni dolgozni, de nagyon sok akadályba ütköztem.

Egyik napról a másikra beleestem egy olyan állapotba hogy folyton jöttek a hullámok, amik a magány, a kilátástalanság és a kietlenség keveréke, ez sokszor átment pánikrohamba. Ha elmúlt akkor meg euforikus érzésem volt. Mindig is a magamutogatásnak éltem és azon aggódtam hogy mi lesz ha nem lesz mit mutogatni. Ebből jött a szorongás, majd ez a hullám.

Barátaim, kapcsolatom sosem volt… de ugye ezek nem klasszikus depresszív tünetek.

Most már megéltem azt is, nincs kedvem kikelni az ágyból, nincs kedvem semmihez, a szociális fóbiám egyre rosszabb lett, csak azt élvezem ha itthon fekhetek.

Frontint szedek egy ideje. Rászoktam.

Lehetséges hogy a kevert szorongásos panikrohamos depresszió, átvált ebbe a klasszikus depresszióba?

A családom nagyon hajlamos a mentális betegségekre…

Teljesen hihetetlen hogy ezt megéltem, abszolút torzul közben a valóságérzet.