Mi lehet ez az érzés? (hosszú leírás)

4-5 éve depressziós vagyok, van hogy hullámokban tör rám, nem tudtom feldolgozni hogy nem sikerült egy munkahelyre bejutnom (iskolai gyakorlat) ami még csak nem is volt a munkahelyem de volt esélyem bejutni csak néhány dolog bezavart, ez az ami nyomaszt, hogy sikerülhetett volna és ez idő alatt főleg mostanában különös illetve szokatlan érzést érzek amit előtte soha.

Mintha eltávolodtam volna a saját környezetemtől, régi helyek (mint nyaraló, iskola) teljesen eltűntek az életemből, korábbi kedvelt munkahelyek szintén, most mintha egy zárt burokban (szoba, lakás, megszokott utcák) Egy idealizált világot képzelek sokszor mert mintha a valóság nem olyan amilyennek lennie kell (alakulhatott volna máshogy). Még ha egyszerűnek is hangzik mint annó iskola után egyből gyakorlati munkahelyre felvettek dolgozni és azóta ott dolgoznék több éve, nem lettek volna kellemetlenségek munkanélküliség miatt, gyakorlati helyemen lettem volna végig ahol szerettem lenni, nagyon egyszerű munkákat végeznék. Ott még önéletrajzot sem kértek mert ismertek minket így olyan üzembe tettek volna ami szerintük alkalmas lettem volna, így tök egyszerű lett volna minden

Azóta bármi munkát vállaltam sehol nem volt olyan jó még ha a munka tetszett. A világ hamisnak tűnik, és az én idealizált valóságom lenne az igazi és abban szeretek lenni, még ha csak képzelgés is. Az idő túl gyorsan megy sokszor, észre veszem és már napok telnek el.

Depresszió is okozhatja vagy valami teljesen más lehet, mert nem normális, hogy ennyire ragaszkodok ahhoz a helyhez, emlékként is jó rá gondolni de még ha fel vennének mostanában az nem lenne ugyanolyan mintha ha iskola után egyből mentem volna. Próbálkoztam pár éve ismét de ott vége sajnos és így talán jobb is mert akkor lett volna az igazi ha akkor ugrok és így az lenne hogy egyből felvettek és mentem dolgozni nem az hogy meggondoltam magam aztán visszajöttem...

Azóta is néha naponta emlékezek az ott töltött időkre, elképzelem milyen lett volna ha elmegyek dolgozni, az a baj hogy sok minden oda köt és nem tudom egyszerűen elengedni pedig ott már nincs esélyem sajnos, eljátszottam, tudom hogy ezzel nem lesz jobb de nem tudok nem rá gondolni.

Pszichológusnál voltam de nem lett jobb, talán annyival hogy a bűntudat amiért nem mentem el oda, enyhült és kicsit könnyebben gondolok rá azóta de még mindig nyomaszt. Másnak lehet teljesen abszurd ilyennek lenni egy munkahely után de tényleg sokat jelentett hisz 3 évet azért ott voltam dolgozni még ha nem is hivatalos dolgozóként csak diákként. 3 év alatt ott sok minden történt. és olyan környezet volt olyan munkák amik hozzám illettek.

Ezt a 3 évet hozzászámolnám ahhoz ha akkor felvesznek azóta már 10 éve ott lennék és lehet idő közben meggondolnám magam vagy elbocsájtanak bármi lehet de ott van az is hogy semmi nem történik és 10 éve ott dolgoznék azon az egy helyen....ez az a gondolat ami folyamatosan előjön, a mi lett volna ha...

Azóta sokszor váltottam már munkahelyet, hosszútávon sehol nem tudtam megmaradni, nem találom magam. El akarom engedni ezt az idealizált világot de közben néha jó rá gondolni valahogy...Ha hosszútávon találnék valami munkahelyet talán eltudnám felejteni de nem megy. Köszönöm ha elolvastad, remélem tud valaki építő jellegű választ adni vagy értelmesen hozzászólni ehhez. Vagy esetleg ötleteket adni, hogy legyen könnyebb az elengedés. Még én se tudom miért jött rám így ez a ragaszkodás oda...

26N vagyok, iskolát rég befejeztem amúgy, ez tényleg rég történt szóval nem mostani de azóta elég kusza lett az életem. Sokkal jobb lett volna ha akkor elfogadom az állást minden feltétellel...