Pszichológus, hogy tudna segíteni irracionális félelem feldolgozásában ami szorongást, pánikrohamot okoz?

Az ilyen kerdeseknel sajat peldakat szoktam irni. 3 evig jartam pszichologushoz. Az onismeret alatt jott elo egy olyan tema (a sok kozul), amirol senkinek nem beszeltem korabban, es neki mondtam el eloszor egy traumamat. Egy olyan esemeny ert tizeneves koromban, ami utan bizonyos helyzetekben keptelen voltam ejjel aludni, es az idegesseg/szorongas miatt 30 percenkent wc-re jartam (csak kisdolog, nem hasmenes). Ez evekig igy ment, es szerintem ma is megvan meg, nem szeretek masokkal egyutt aludni. Ez az egesz a stresszel teli eveim idejen odaig vezetett, hogy egy 25 km-es buszutat sem tudtam panik nelkul megtenni, valerianat es deadalont ettem. Vagy repulon elso ket sorba vettem jegyet, meg ilyenek :)

Ezt az egeszet tobb, mint 20 eve hordoztam magammal. A pszichologus a tortenet elmeselese utan annyival zarta le, hogy ezen meg dolgozni fogunk. Meg a kovetkezo alkalommal megkerdezte, hogyan eltem meg, hogy ezt elmondtam neki. Ez az elso evemben volt, es nagyon erdekes, hogy igy direkten tobbe nem kerult elo a tema, de a kapcsolodo problemakkal es erzesekkel - szorongas, bizalmatlansag, gyerekkor es a bizalomhiany - sokat foglalkoztunk. Bennem ezek oldottak a feszultseget, es pl ujra tudok gyogyszer nelkul buszozni.

Tehat nekem a mellekesek oldasa sokat jelentett ebben is.

Nem jártam pszichológushoz, de ha jól tudom, az a menete, hogy elsősorban megpróbáljátok megkeresni a probléma forrását. Sosem ad neked válaszokat, csak rávezet, hogy magadtól jöjj rá, így sokkal többet ér a dolog

Átbeszélitek, mi mitől lehet, és vajon miért váltanak ki bizonyos helyzetek bizonyos érzéseket

A továbbiakat nem tudom, csak hogy az eleje mindig az, hogy megkeresitek a forrást, vagy forrásokat, ha több van