Az nagy gondot jelent, ha néha csak úgy átfut az agyamon adott helyzetekben, hogy mennyire könnyű lenne öngyilkosnak lenni?

Nem egészséges, mondom ezt úgy, hogy masszív önutálattal küzdök, és bár nálam nem ilyen mértékű a dolog, elgondolom, hogy jobb lenne nem felébrednisokat nem adok hozzá senki életéhez, a sajátom meg kb értelmetlen.

Azt mondanám, nincsenek olyan gondolataim, hogy célzottan ártsak magamnak, de ha azt látnám, hogy egy kocsiszáguld a megálló felé, irányítás nélkül, nem biztos, hogy félreugranék.

Javaslom neked is, hogy keress egy szakembert, beszélgess vele, jót tesz, hidd el.

Nem tudom, hogy normalis-e, mert nem szoktam erről beszélni másokkal, nem hiszem hogy tipikusan az a csevegos téma...

...de nekem is volt egy sötét időszak az életemben mikor úgy voltam vele, hogy tulajdonképpen csak a sötét sírba kivankozom pihenni és elfelejteni ezt a rohadt életet (egy tragédiát követően).

Aztán visszatartott az, hogy ha most véget vetek az életemnek, akkor örökre ebbe a pillanatba betonozom be magam (=pokolra kerülök), és esélye sem marad, hogy jobbra forduljon az életem. A halál meg úgy is előbb utóbb eljön értem nem kell örök szenvedesre berendezkednem.

Na meg az a hülye gondolat is megfordult a fejemben hogy mindenkinek bosszúságot okoznek a halalommal, és valahogy nem tetszett a gondolat hogy még halalomban is csak szamonkerjenek hogy mennyire mindenki terhére vagyok (mert ugye depresszioskent mindenkinek a terhére voltam).

Szóval nem csoda hogy eszedbe jutott, de ne tedd meg!!!

Én egy mentálisan kiegyensúlyozott embernek tartom magam, abszolút jól kezelem az akadályokat.

Mégis ismerős, amit leírtál, előfordul hogy a képkockák is megjelennek a fejemben, akár ha csak az ebédhez vágom a húst

Itt inkább az a kérdés, milyen gyakran jutnak eszedbe ilyenek, és mennyire gondolod komolyan, mennyire befolyásoló

Sokan meghalnak, pedig élni akarnának. Gondolj rájuk, akik mit meg nem adnának azért, hogy lehetőségük legyen tovább élni!

Mint mikor a sokadik lombikprogramban részt vevő sírógörcsöt kap, amikor mellé ül egy abortuszra jelentkező a nőgyógyászaton.

Ilyenkor derül ki, milyen kincs is az élet.