Hogyan lehetnék újra normális?

17 éves lány vagyok, középiskolába járok.

Úgy érzem megfogok bolondulni. Folyamatosan szégyen érzetem van minden tettem után. Nem tudok felszabadulni, mert úgy érzem idegesíteni kezdek mindenkit. Ha buliba megyek, utána napokig bűntudat mardos, hogy túl hangosan énekeltem, szánalmasan "táncoltam", vagy hogy csupán a jelenlétemmel elrontom mások estéjét. Úgy érzem nem számíthatok senkire, hiába van 1-2 tényleg közeli barátom. Mindenhol kívülállónak érzem magam. Vagdostam magam 2-2,5 évig, az utóbbi időben már nem, le tudtam állni. De így nem tudom mivel levezetni a feszültségem így 0-24 ingerült vagyok, és nagyon könnyű megbántani. Apával a kapcsolatom szörnyű, legtöbbet ő rugott belém az évek alatt. Anya sosem állt ki mellettem vele szemben, így sokszor érzek egy fajta utálatot feléjük. Nagyon rosszul érzem magam miatta, mert nem érdemlik ezt, de ennek ellenére bennem van ez az érzés. Tehernek érzem magam mások számára. A tanáraim utálnak, mindenért engem okolnak, miközben nem én csináltam az adott dolgot. Sokszor vannak mai napig öngyilkos gondolataim, amik megijesztenek. Egy időben azzal próbáltam megoldani ezt az egészet, hogy minden kiborulásomnál jegyzetet írtam az aktuális érzelmeimről. De a vége felé ez is egyre jobban feldühített. Természetesen kifele próbálom mutatni hogy minden rendben, de már nem tudom meddig bírom. Az életem semerre nem halad, és a legnagyobb akadály az egészben saját magam.

Köszönöm ha elolvastad, kicsit zavaros lehet, de sajnos a fejemben pont ekkora káoszt érzek.