Szociális fóbiából, önbizalomhiányból gyógyult már ki valaki? Hogyan lehetnék "normális"?
Emberi kapcsolataim lekorlátozódnak a családra. Néha tök jól elbeszélgetek idegenekkel a vonaton viszont ha egy közösségbe kerülök akkor a többiek elvannak egymással én meg csak figyelem és hallgatom őket. Óvodában is ilyen voltam. Most sem értem, hogy miért érdekelnék másokat. Párkapcsolatom nem volt még részben emiatt is. Elkeserít, hogy a legszebb éveim eseménytelenül telnek el és nincsenek emlékeim. Valahol szeretnék barátokat, de úgy látom a barátságok addig tartanak amíg egy suliba vagy munkahelyre járnak és eljárnak együtt inni. Engem meg elkeserít, hogy részegeskedni kell, hogyha találkozni szeretnék valakikkel. Régi ismerősök nem keresnek, egy ideig próbáltam tartani a kapcsolatot, de egyoldalú lett és hagytam. Új ismerősöket, barátokat szerezni nehéz, mert a legtöbb embernek már megvan a kialakult köre és semmi szüksége újakra. Legfőképp egy társat szeretnék, de el nem tudom képzelni hogyan ismerhetnék meg bárkit is aki egyáltalán normális és nem csak azért lennénk együtt, hogy ne legyünk egyedül. Túl sokat szeretnék az élettől?
Tetszenek többen is, de legtöbb amit tehetnék, hogy írok fbon nekik, de ahhoz meg nincs pofám. Megosztottam olyat is, hogy első likeolóval találkozom, senki sem tette. :D :S
Szeretnék végre normális emberi kapcsolatokat, szerelmet, de reménytelennek tűnik... Mindenki tovább passzol és üres biztatásokkal elintéz.
21/N
válasza: válasza: válasza:Én hihetetlenül félénk, magamnak való voltam kiskoromtól kezdve. Nem is nagyon szerettem az embereket, és én is úgy éreztem (még mindig úgy érzem) hogy vajon miért lennének kíváncsiak rám?
Viszont a párkapcsolat nagyon könnyű dolog volt számomra. Még a myvipen ismertem meg két exemet is, és a mostani legjobb barátomat. A net hihetetlenül jó az ilyenekre. Az egyedüli hátulütője az volt, hogy távkapcsolatokat sikerült így szereznem, de végül is szerettem utazni és tetszett, hogy nem lógtunk állandóan egymás nyakán, szóval végül is semmi baj nem volt ezzel.
"a legtöbb embernek már megvan a kialakult köre és semmi szüksége újakra." - Ezzel vitatkoznék. A legtöbb ember igenis imád ismerkedni. Sokáig tartott meglátnom ezt nekem is, mert én pont hogy ugye nem, de gondolj bele, hogy a legtöbb ember tényleg imád dumálni.
A facebook mondjuk elég rossz új ismerősök szerzésére, szerintem a myvip ilyen szempontból sokkal jobb volt, de hát most azzal dolgozunk amink van. Lépj be az érdeklődési körödnek megfelelő facebook csoportokba. Ott aztán kommentekben kialakulnak beszélgetések, és azokhoz hozzászólhatsz, ismerkedhetsz emberekkel.
De ha már alapból tetszenek emberek, akkor ez a lépés már fölösleges is. Gondolj bele mennyi időt spóroltál. Most már csak annyi kell, hogy rájuk írj. Tudom milyen érzés, de gondolkozz azon amit mondtam: a legtöbb ember szeret dumálni, és nem veszi rossz néven, ha egy félismeretlen ráír. Te zokon vennéd? Még engem sem zavarna, pedig én aztán nem vagyok valami barátkozós típus.
Na, szóval ráírsz valakire, aztán amikor már olyan kapcsolatban vagytok, akkor megbeszéltek egy talit. A többi meg jön magától. Én nagyon szeretem a netes ismerkedést, mert ez a legtisztább, legegyszerűbb, legkönnyebb számomra.
Lényeg hogy lépni kell. Hiába mondogatod magadnak, hogy jó lenne ez meg az, ha ott van az orrod előtt, és mégsem nyúlsz érte.
20/L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!