Hogyan lehet kibírni a munkahelyen eltöltött időt depresszió és szociális fóbia mellett?

A szociális fóbiám nem terjed ki a családomra, velük szeretek lenni, és a barátaim társaságában is mindig jól éreztem magam. Viszont iszonyat szenvedés minden nap a munkahelyen emberek közt lennem napi nyolc órán át. Már reggel úgy kelek fel, hogy na, tudjuk le valahogy ezt a napot is. A munka részével nincs bajom, sőt, örülök is, ha bele tudok temetkezni, mert van olyan, hogy alig van valami egész nap, olyankor dögunalom az egész.

Többségében nőkkel dolgozom, utálom hallgatni a nyavalygásukat mindenért, azt az undorító képmutatásukat, amikor az állítólagos barátnőjükről olyan mély gyűlölettel és undorral beszélnek a háta mögött, amiről az a kép rajzolódik ki, hogy legszívesebben puszta kézzel megfojtanák, de amikor ott van, akkor meg minden happy. Illetve a kölcsönös tisztelet hiánya, amit én világéletemben mindenkinek megadtam, itt meg ennek csak néhány ember részéről van nyoma.

Volt korábban egy jobb munkám, egy államigazgatási szervnél, jól éreztem magam, szerettem is csinálni, csak mivel a kormány kiadta, hogy az államigazgatási szerveknél dolgozóknak kötelező az oltás, így sajnos nem volt maradásom, amit persze márciusban feloldottak, viszont addigra már felvettek a helyemre egy olyat, aki hajlandó volt felvenni az oltást.

Szóval nem tudom, hogy meddig bírom ezt. Esetleg megpróbáljam, hogy vissza tudnék-e kerülni a korábbi munkahelyemre, így, hogy már nem kötelező az oltás?