Mit lehet kezdeni azzal az érzéssel, hogy semmi nem érdekel igazán, és azt se bánnád, ha nem élnél?

Agilis projektmenedzsmenttel foglalkozom, mellette webdesignt tanulok. Előtte gyogyszertári asszisztens voltam, meg van egy félbehagyott egyetemem..

Igen, rohadt ellentmondásos, rengeteget kell ügyfeleznem, de annyira szerepben vagyok akkor mint a cég arca és nem mint xy, hogy hiába remegek, szarad a szám, meg van hanyingerem, akkor is lenyonom amit kell, hogy ne hozzak szégyent másra.

Csak hiaba vagyok lassan 32, mar 25 eves korom ota azt erzem, hogy kiegtem, nem birom.

Hozom a kotelezot, neha felszivva magam, de erom nem jut masra. Baratokra, hobbira, semmi.. Neha futok, meg idoszakosan falat mászok, amikor epp ek merek menni a terembe.

Gyakran varom h legyen idom, es ha megkapom hasztalanul telik, kifolyik a kezem kozul.

Csak vegetalok olyankor.

Aztan meg utalom magam.

Regen is meg volt ez bennem, de akkor azt hittem, hogy meg kell szoknom a felnott eletet, es jobb lesz. De nem lett, sőt.. Ahogy telik az ido, egyre nehezebb, egyre nagyobb a szegyen es egyre szanalmasabbnak erzem magam.

Kivulallok ezt el se tudjak kepzelni, vagy bekepzeltnek hisznek, vagy atragad rajuk a zavarom.

Regen mindenki a mindig mosolygo, es jokedvu, jo humoru lanynak ismert, de elegem lett, hogy automatikusan jön ez a maszk, mert ugy erzem belul senyvedek, es mar tul sok energiamba kerul egy egy ilyen alkalom. Kapcsolodnek, de nem tudok jelen lenni, mast terhelni a bajommal meg nem akarok.