Milyen következménye van, ha a úgy nő fel egy gyerek, hogy nem mutathatja ki a negatív érzéseit gyakorlatilag?

Gyerekkoromban végtelenül dühített, hogy sok felnőtt szerint még észrevennünk se lett volna szabad a rossz dolgokat, nemhogy felháborodni az igazságtalanságokon, felnőttként aztán előszeretettel szállok bele azokba, akik a gyerekeket (szegényeket, fogyatékosokat...) csak a cukiságigényük kielégítésére használnák, érzéseik meg lehetőleg ne legyenek.

Jól értem, a kedves szülők a pszichológusnak adott pénzükért tőled várják, hogy törhetetetlen porcelánbaba légy?