Minden, de tényleg minden fejben dől el?

Persze. A pszichológus is csak segít rávilágítani a megoldásra. De olykor ez sem elég, mert van amikor a közvetlen környezetünkben van egy olyan személy, aki elől inkább teljesen el kell zárkóznunk, hogy jobban legyünk, pl. pszichopaták, nárcisztikus személyiségzavaros emberek tönkretesznek téged, ellenük egyetlen megoldás van, ha teljesen elkerüljük őket. Más esetben viszont az ember mindig találhat kiutat.

Én a sokadik mély depressziónál mondtam azt magamnak, hogy na most már elég, és ezt nekem mégegyszer soha! Elolvastam sok pszichológiai könyvet, és sikerült megértenem magam, utána szinte jött magától a problémák feldolgozása. Azóta eltelt 6 év, és azóta minden rendben.

Sajnos gyermekkorban nagyon elcsesztek engem a szüleim, amikor rájöttem erre, hogy mem magamtól vagyok csődtömeg, meg tudtam bocsátani magamnak. Rájöttem, nem működik az elme, ha folyamatosan hibáztatja, és utálja magát.

Hát inkább úgy mondanám, hogy ha például meghal anyád nem az dől el fejben, hogy megallapitod, hogy hűha te most boldog leszel, hanem az hogy hagysz időt adni magadnak gyászolni, de közben nem engeded hogy teljesen belerokkanj. Tehát ugyanúgy kegyetlen szarul érzed magad, de az igenis fejben dől el, hogy nem hagyod lecsúszni magad.

Tehát hogy szerintem nem az dől el fejben, hogy hogy érzed magad a történt dologtól, de az hogy hogyan kezeled az igenis fejben dől el. Magyarul jöhet a szar tömegesen, mégis megpróbálsz túljutni rajta

Pl. én hívő vagyok, és az fejben dől el, hogy nem vesztem el a hitemet, mégha történik rossz is, vagy akár nagyon rossz hangulatom van.

Minderre épül a következő, hogy sosem adom fel.

Ha nagyon nincs kedvem, lelkierőm bemenni dolgozni, akkor is bemegyek (mondjuk ez ugyanígy van az emberek többségénél).