Mivel tudom helyettesíteni a problémák kibeszélését?

Kiskorom óta olyan vagyok, hogy mindent el kell mesélnem valakinek, és kapnom reflektálást rá, és akkor akármilyen nehézség van, megoldom.

Ha ezt nem tudom megtenni, hetekig, hónapokig, évekig, akkor nagyon komoly depressziós leszek, motiválatlan, fürdeni nincs erőm, stb.

Szedek antidepresszánst, nyugtatót, viszont nincs senki, akinek beszélhetnék a velem történt dolgokról. Anyukám közölte, hogy nincs olyan ember, aki ezt elviselné. A barátokat is leterheli, teljesen megértem, mert engem is terhel, ha valaki rámzúdítja a bajait.

Próbáltam kirajzolni magamból, de nem segített. Próbáltam kiírni napló formában, az sem segített. Felmondtam hangrögzítőre is, az sem ment.

Minden nap igénylem, és nem tudom mit tehetnék. Már egy éve kb. nem nagyon beszélek senkivel magamról, mert nem érdekli az embereket, ezért is kellett elkezdenem gyógyszereket szedni, mert elindultam a negítv leejtőn. Anyukám is mondta, hogy nem érti, neki sosem kellett kibeszélni magából mindent.

A kérdésem az lenne, hogy milyen alternatív megoldások vannak erre a helyzetre, ami helyettesítheti ezt? Muszáj valamit találnom.