Szerintetek jogos,hogy ennyire nagyon magam alatt vagyok,és nem tudom merre menjek tovább?

Nagyon rossz családi környezet,bántó szülők,alkoholista mostoha apa.Lelki terror itthon,skrizofren batty,aki mindig bánt.

Nem találom a helyem,szerelmes vagyok,de az,akit megszerettem végig kihasznált.

Többször is lefekudtunk,beadta,hogy szeret,állandóan velem akart lenni,és törődött velem.

Aztán hirtelen felszívódott.Nem ír,nem keres.

Falasirohamjaim vannak,nagyon magányosnak érzem magam,úgy érzem egyedül maradtam.

Egy hónapot dolgoztam külföldön noveremmel,egyedül ott éreztem jól magam.

Megyek vissza majd,de csak az jár a fejemben,hogy szerelmes vagyok ebbe a srácba,és hogy nem voltam neki elég jó,pedig mindent megtettem érte.

Nagyon nehéz lezárni,mert ez az egész csak nem egy éve tart,plusz kicsit nárcisztikus is.Hiaba szerettem vele lenni voltak helyzetek,amikor csak bántott,szavakkal.

De még is úgy érzem hogy most vagyok nagyon mélyen

Itthon senki nem ért meg,édesanyámmal nem tudok erről beszélni,a falasrohamok után egyszerűen gyűlölöm magam.

Sokat fogytam az idők alatt,de félek hamar vissza jönnek a kilók,meg vagyok aldva azzal, hogy sovány maradhassak.

Ördögi kör.

Talán így kompenzálok,nem tudom,de tényleg nagyon lent vagyok.

Emellett hangulatjavitot szedek mert panikrohamjaim voltak anno,és nagyon depressziós voltam,de most úgy érzem,meg ez sem segít.

Mit tegyek?Hogyan legyek magammal elnezobb,hogyan szeressem magam?