Hogyan hat a pszichoterápia? Mi történik egy terápiában?

Beszélgetéssel vezet a terapeuta a lelki egészségeshez vissza lehetőleg úgy, hogy mindig te magad jöjj rá, hogy mit kell tenned, hogy jobban érezd magad. Egy jó terapeuta soha nem ad tanácsot, még ha kérsz, akkor sem, hanem visszadobja neked a kérdést, hogy szerinted mit kéne tenned. Általánosságban ez, ezen belül meg kismillió különböző pszichológiai irányzat, iskola követői, módszerek, és azon belül is ahány pszichológus, szinte annyiféle terápia.

Pont azzal hat, hogy rávezeti a pácienst arra, hogy ő maga találja meg a megoldást a saját problémáira.

Sokszor javít ki téves megállapításokat, berögződéseket, amelyek akár egy teljes érzelmi hullámvasút alapját adják, pl. egy olyasmi mondattal, mint pl. vmelyik szülőd helytelenül viselkedett. Önbizalmat épít.

A pszichológus csak beszélget, bölcsész végzettségű, a pszichiáter viszont gyógyszert is írhat föl, mivel orvos végzettségű, pl. antidepresszánst vagy szorongásoldót.

Diagnózist mindkettő adhat, de mindig lehet menni máshoz is másod-, sőt harmadvéleményért is.

Jol irta az elso ket valaszolo.

Amiket en tapasztaltam, es amikkel segitett:

- nem hagyta, hogy megkeruljek kerdeseket. Ha kitertem eloluk, ujra megkerdezte. Rogton az elso alkalommal: miben latom kulonlegesnek magam? Ezt tobbszor meg kellett kerdeznie.

- erzekenyen tapintott ra, hogy mikrok kell tobbet beszelnem

- amikor egy-egy konfliktusomrol beszeltem neki, soha nem allt sem mellem, sem a masik fel melle. Teljesen partatlan maradt.

- ugy tudtam megbeszelni vele donteseket, hogy o mindvegig objektiv maradt. Nem mondta azt, hogy meg fogom tudni csinalni, hanem ravezetett arra, hogy en tudjam azt, hogy meg fogom tudni csinalni. Egy egyszeru pelda: felkinaltak egy vezetoi poziciot. Orultem is neki, de bennem volt az, hogy azert kertek fel, mert nem volt mas. A pszichologussal vegigbeszeltuk a lehetosegeket, es ra kellett jonnom, hogy valoban nem veletlenul kertek fel.

- a kerdeseivel mas perspektivakat nyitott meg, segitett mas szemszogeket is megerteni. Valahogy ugy lehet ezt jol megfogalmazni, mintha az lenne a kerdes: ez tenyleg igy van, vagy csak en gondolom igy?

- szerettem azt is, amimor egy-egy tema elmeleti hatteret beszeltuk meg :) erre azt mondta, hogy nem szokott ennyit intellektualizalni 😀 (ez is sokat elmond rolam)

- a kinos temakat is feszegette, szemrebbenes nelkul kerdezett mindenrol, de tenyleg mindenrol

- es nekem borzaszto sokat segitett az az orult nyugalom, ami aradt belole. Nem zokkentette ki semmi, teljesen nyugodt volt akkor is, amikor a munkajaval kapcsolatban adtam visszajelzest, vagy amikor kozoltem vele, hogy egy-egy ules nem volt tul jo. Ezt meg szeretnem elsajatitani :)

Mindez nem ugy tortent, hogy megmondta, mit gondoljak, vagy elmagyarazta volna nekem. Sokat kerdezett, es a kerdeseivel teljesen eszrevetlenul kerdojelezte meg az adott allitasomat, feltetelezesemet. Ezzel maskepp szemlelek sok dolgot.

4

Nem vagyok ebben ennyire biztos. O a munkaja miatt viseli ezt, es orulnek, ha egy konfliktus kezelese kozben ugyanolyan nyugodt tudnek lenni, mint amilyen o volt a mi konfliktusunk idejen.

Szerintem ez elsajatithato :)

3-as voltam