Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Mit tanácsoltok? Teljesen...

Mit tanácsoltok? Teljesen bedilizni, nem bírom tovább! ?

Figyelt kérdés

Sziasztok. Egy 32 éves férfi vagyok, anyámmal és az élettársával élek. Komoly gondjaim vannak a beilleszkedéssel minden téren. Rengetegszer lettem kiközösítve, illetve iskolás koromban szűntelenül értek többé-kevésbé komoly cseszegetések, amik teljesen tönkretették a már egyébként is traumatizált személyemet. Apám lelépett 6 hónapos koromban, anyámtól nem kaptam érzelmi törődést az első kritikus éveimben, ezek mellett történtek több, többé-kevésbé komoly traumák, többek között apám rendszeresen vert mikor 2 évig nála laktam. Korai traumák miatt bizonyos személyiségrészeim leragadtak kisgyermek korban, emiatt nem tudom komolyan venni az életet. Úgy érzem fejletlen az öntudatom. Sosem volt felelősségtudatom, nem voltak céljaim és képtelen vagyok felelősséget válallni. Mindig kihasználtak és átvertek az emberek, mikor észbe kaptam volna, rendszerint mindig késő volt. Állandóan ugyanazokat a hibákat követem el, képtelen vagyok tanulni belőlük. Irtózok emberek közé járni, pedig méyen tudat alatt igenis igényelném a társaságot. Pont ez miatt képtelen vagyok egy munkahelyet huzamosabb ideig megtartani, néhány hónap alatt annyira felgyűl bennem a stressz és a feszültség, hogy egyszerűen besokallok, és lelépek. Utána hónapokig nem dolgozok, mert úgy érzem, hogy egy alapos pihenésre van szükségem, illetve rettegek annak a gondolatától, hogy ismét emberekkel kell kapcsolatba lépnem, ezért halogatom a melókeresést. Mindezek miatt lett egy függő személyiségem. Egész nap a gép előtt ülök, játszok, filmezek, vagy programoz(gat)ok. A sikerélményeket vadászom, ugyanis a való életben szinte csak kudarcokban volt részem. De ha nincs gép, mert mondjuk elromlik vagy mittomén, olvasok, vagy találok másegyebet. Ezen kívül szerhasználó vagyok, eleinte csak fű és szintetikus volt, aztán jöttek a külőnféle gyógyszerek. Viszont semmi keményebb cuccot nem próbáltam, és nem is szeretnék. Az utóbbi 1-2 évben a szerekből mondjuk elég szépen visszavettem. A függőségeim miatt nem csinálok egész nap semmit, rendetlen és koszos a szobám, fürdeni csak akkor fürdök ha mennem kell valahova vagy ha már nagyon büdös vagyok. számomra a legfontosabb a rendszeres dopaminlöket, a többi dolog másodlagos. Sosem volt párkapcsolatom, egy 3 hetes valamit kivéve, de akkor is dobva voltam ezek miatt a gondok miatt. Ennek amúgy is már 14 éve. Nem tudom milyen érzés tartozni valahova. Teljes mértékben tisztába vagyok azzal, hogy a fentebb leírtakkal csak a valóságból menekülök.


Ez lett volna a bevezető, de ha eddig elolvastad, kérlek folytasd, nagyon fontos számomra!


Anyám több mint egy éve nem dolgozik, 4-en élünk nevelőapám fizetéséből, aki nem keres rosszul, de 4 embernek nem elég.

Többször is voltam pszichológusnál, viszont hamar abbamaradt a terápia minden esetben, különböző okok miatt. Anyagilag egyszerűen most nincs lehetőség rá, és úgy érzem évekig tartana. Ami a legeslegnagyobb problémát jelenti jelenleg az az, hogy nem kapok semmiféle támogatást a családtól. Anyagilag nem lehet, oké ezt megértem. Viszont egy egész életében traumákat élt ember képtelen önerőböl változtatni, arról nem is beszélve, hogy alapból érzékeny típus vagyok, komolyan tudnak érinteni olyan dolgok, amiket más ember fel se vesz. Ezen szakemberi segítség nélkül lehetetlenség túllépni. De mégis elvárja a család azt, hogy végre a lábamra álljak és lépjek túl a traumáimon. Nem fogják fel, hogy ez nem így megy. "Állj már végre a talpadra", "Nőj már fel végre", "de hisz már 32 éves vagy", "ez így nem mehet tovább", "Szedd össze magad, vagy ha nem, innen elmész"... És ehhez hasonlókat kapok minden áldott nap anyámtól. Átlag fölötti az intelligenciám (az érzelmi viszont 0), és anyámnak nem fér a fejébe, hogy egy intelligens ember aki 5 évesen 2 nyelven tudott olvasni, hogy jutott ebbe az állapotba. Azt megértem, hogy anyagilag nem tudnak segíteni, de addig nem kéne elvárják azt, hogy gyökeresen megváltozzak. A jelen helyzetben piszok nagy segítség lenne ha nem vágná ezeket a fejemhez nap mint nap, mert ezzel nemcsak, hogy fölöslegessé teszi azt a munkát amivel próbálok egy kis pozitív változást elérni, de mégjobban ront a helyzetemen. Lassan 4 éve majdnem minden nap meditálok, aminek hála rengeteget tanultam magammal kapcsolatban, és nagyon sokat segít(ene) ha anyám nem tenné eredménytelenné a munkám a hozzáállásával. Évek óta öngyilkos gondolatokkal küzdök, néha erősebbek, néha gyengébbek vagy el-elmúlnak egy rövid időre. Az utóbbi időben viszont egyre rosszabb a helyzet. Anyámék rengeteget veszekednek miattam, a szemükben én vagyok a fekete bárányok királya,

folyton bűntudatot keltenek bennem, és az utóbbi időben többször megkaptam azt is, hogy csak megjátszom az egészet, mert lusta vagyok és nem akarok dolgozni, mert az ingyen élet jobb. Ez nagyok fájt. Anyám mint említettem, egy éve nem dolgozik, legyengült mind fizikailag mind szellemileg, és engem okol azért, hogy "tönkretettem". Hibáztat ezért, viszont én lettem előbb tönkretéve az elb*szott nevelésük által. A hitrendszerem is gallyra van verve hála a konzervatív apáca-nevelt nagymamámnak aki már nem él. A szégyen vezérli a reakcióimat és a megnyilvánulásaimat, szégyellem kifejezni az érzéseim, szégyellem kifejezni a véleményem bármiről, ha az épp nem túl pozitív, sokmindent szégyellek, ami más ember számára természetes dolog.


Szeretném a tanácsotokat kérni, hogyan nyissam fel anyámék szemét, hogy végre fogják fel, a problémám komolyságát, és ehhez mérten álljanak hozzám? Mint már írtam, régóta vannak öngyilkos gondolataim, de mindig is tudtam, hogy ezek csak pillanatnyi állapotok, és soha nem tenném meg. Viszont az utóbbi pár hónapban egy re rosszabb a helyzet, mostmár módszereken is gondolkodtam, stb. Attól félek rossz vége lesz.


Bocsi ha egy kicsit összevissza lett leírva, remélem érthető. Rettentően fontos lenne a tanácsotok, köszi előre is!



2022. nov. 29. 08:58
1 2 3 4
 21/35 A kérdező kommentje:
20. Valamiért elfelejtettem, rexetint(paroxetin, itt erdélyben Seroxat néven kapható) kezdtem szedni 2014-ben, szedtem 1 évig de nem segített, annyi h nem akartam minden nap megölni magam. Azután abbahagytam pár hónapra azután újból elkezdtem és tavalyig hol szedtem pár hónapig hol abbahagytam. Idén májusban kezdtem el a cipralexet, kb ugyanannyit ér mint a paroxetin, talán kicsit jobban segít viszont az öngyilkos gondolataimat az évek alatt megtanultam kordában tartani szóval igazából nem érzem nagy szükségét. Május óta eltelt azért pár hónap szóval ez már jobb nem lesz. Azon gondolkodom, hogy menjek-e a dokihoz dózist emeltetni, vagy hagyjam abba teljesen. Benzonak most Bromazepam-ot kaptam, a xanax és rivotrilhez képest nagyon nagyon gyenge, meg egyébként azok se segítenek szóval anyámnak adtam alvásra. Az utolsó 2 mondatoddal kapcsolatban tisztában vagyok azzal, hogy mindenki így látja ahogy te is, viszont én úgy gondolom h ebben az állapotban anyaként támogatnia kellene, hisz látja h nem tudok folyamatosan dolgozni. Nem tud terápiára járatni, oké de szerintem az a minimum h egy tányér ételt egy nap (nem is igazán eszek többet) és egy alvóhelyet biztosítson. Hidd el, érzem hogy ez így nem normális, és hagy mondjak ellent neked, kifejezetten visszafogom magam a fogyasztásokkal kapcsolatban, nem követelőzök, megeszek bármit és keveset eszek, nem vettem magamnak ruhát kb másfél éve kivéve néhány zoknit meg boxert, egyedül a számítógép amit kifogásolhatnék, amit viszonylag sokat használok és fogyaszt, főleg hogy mostanában rohadt drága az áram. Mikor épp dolgozok, a fizetésem kb 70%-át leteszem nekik, nem maradok sokkal é de őszintén adósnak érzem magam. Viszont cserébe elvárnám azt, hogy mikor felgyűlik bennem a sok feszkó és nem dolgozok, megértse és ne vágjon minden szart hozzám mert csak ront az amúgy is szar mentális állapotomon. Szívből gyűlöl engem csak nem mutatja ki, viszont mikor be van csípve ordít róla h mennyire gyűlöl. De azt állítja h megért és elfogad. Akkor miért gyűlöl? Annyira fáj, hogy miatta váltam ilyenné, és még gyűlöl is érte, hogy nem tudom szavakkal kifejezni. Duplán becsapva érzem magam, és mindezt attól a nőtöl kapom aki elvileg megszült, mert minden, csak nem anya. Ha a helyemben lennél, nem sajnálnád, hidd el!
2022. dec. 2. 20:56
 22/35 A kérdező kommentje:

"De te nem is akarsz teljes értékű életet élni, ahogy látom."


Az tény, hogy változó mértékben hiányzik belőlem a következetesség, a céltudatosság és a kitartás, viszont ez nem jelenti azt, hogy nem akarok teljes értékű életet élni. Ezek a dolgok soha nem voltak jelen az életemben, szerintem a neveltetés miatt, de lehet van valamilyen fizikai fejlődési rendellenességem, de igazából lényegtelen hogy miért van így, a lényeg, hogy nem értik meg azok az emberek akik részéről a legfontosabb lenne hogy megértsék. Elfogadás helyett meg egyenesen ellöknek maguktól, és úgy adják elő, hogy én lököm el őket magamtól. Tény, hogy sokszor akaratomon kívül megbántok embereket, de egyszerűen nulla az érzelmi intelligenciám és sok esetben nehéz felfognom, hogy amit épp mondtam/tettem/kérdeztem miért volt bántó, nem értem miért sértődött meg X személy... Ez nagyrészt közrejátszik abban, hogy félek megnyilvánítani magam, mert mivan ha megbántom... Az a helyzet sajnos, hogy elég sokszor előfordult és már sokszor beszélgetni sem merek, csak nagyon felszínesen, pl időjárás, hétvége, munka, stb de nem megyek bele olyan dolgokba ahol véleményt kell nyilvánítsak valamiről, mert olyankor úgy érzem mintha egy aknamezőn lépkednék.

2022. dec. 2. 21:14
 23/35 anonim ***** válasza:
A terapeutám egyik érdekes mondása az volt, hogy kimutatták, hogy a depressziós emberek sokkal többet gondolkodnak magukon, mint a többiek. Így nekem is azt tanácsolja, hogy amikor azon veszem észre magam, hogy már megint magamon rágódok, akkor igyekezzek kifelé figyelni. Szerintem ez szuper tanács, ettől tudatosabb is lettem kicsit, és nem szenvedek annyit. Hisz épp eleget agyaltam már magamon, és még így is épp eleget agyalok. Ezekre a bepörgésekre, amiket te is írsz: OK, akkor most szünet, sétáljunk egyet, nézzük meg, hogy milyen színek vannak még kint a fákon, az égen, a lányok haján. Mivel foglalkoznak a többiek, mi van a barátainkkal, milyen koncertek lesznek. Ezt erőltetni, és kicsit erőltetni, hogy kicsit ne magadon kattogjon az agyad.
2022. dec. 2. 23:08
Hasznos számodra ez a válasz?
 24/35 A kérdező kommentje:
23 Tisztában vagyok ezekkel a dolgokkal, viszont elég ritkán jut eszembe hogy megfigyeljem magam. Agyalok de nem veszem észre, automatikus az egész, tudattalanul történik. Azt szoktam néha csinálni, hogy alvás előtt kicsit ellazulok, és sorra veszem az 5 érzéket és elképzelek velük 5-5 dolgot velük. Pl szaglásnál elképzelem valaminek a szagát/illatát mondjuk dinnyének, és addig koncenctrálok rá míg már szinte olyan mintha tényleg dinnyét szagolnék. Ezt szoktam, vagy mindfulness-ként szimplán megfigyelem magamon minél több dolgot, a légzésem, a hasam mosgását légzéskor, az esetleges hideg/meleg hullámokat, izomrángásokat, gondolatokat, viszont a lényeg, hogy nem reagálok rájuk, teljesen közömbösen állok hozzájuk főleg a gondolatokra. De tényleg ritkán jut eszembe hogy megfigyeljem magam, az érzéseim, a gondolataim, ennyire a fejemben élek, a saját világomban. Másképp már rég alkalmaznék CBT technikákat, de a gondolat-érzés-cselekedet hármasokat is alig-alig veszem észre. Szerintem a lényeg, míg nincs terápia az, hogy bármilyen tempóban is haladok, csak haladjak. Jelenleg nem dolgozok de újév után el akarok indulni. Kinéztem egy terapeutát, több közös érdeklődési körünk is van. Viszont még az elején meg akarom vele beszélni miért hagytam eddig 3x abba a terápiát, és megpróbálok vele valahogy egy megoldást találni, legalább ameddig elkezd hatni a terápia. Érdekesség, hogy mind a 3 terapeutám, miután elmeséltem nekik az életem, azzal kezdték hogy enyhén lecsökkentették az árat, és megjegyezték, hogy azért, mert egy hosszú kaland lesz, és hosszú távon megterhelő a teljes ár.
2022. dec. 3. 00:37
 25/35 anonim ***** válasza:

24# Elnézést, de részben értettél csak meg. Nézd meg ebben az egy hozzászólásban hányszor írsz magadról.

A meditáció ok, de jobb lenne, ha kifelé figyelnél, másokra. Ez egyszerűen pihentető. Nekem legalább is segített. Lehet, hogy nem önmagában, hanem a terápiával együtt. Próbáld meg elhatározni. Ha nincs munkád, akkor szuper lenne, ha napi három-négy órát kint tudnál lenni, amikor világos van, süt a nap, és ekkor feledkezz meg magadról, a bajaidról, azt nézd, hogy mi van az utcán, mi van a rajtad kívüli világgal. Ezt ne erkölcsi okokból tedd, hanem mert gyógyító, pihenteti az agyad, ami túlságosan önmagadon pörög. Nem tudom, át lehet-e ezt adni, nekem valamennyire hasonló állapotom volt fél éve. Ha máshogy nem megy, akkor csak gondolkodás nélkül próbáld ki, mondjuk egy hétig. Hogy déltől háromig sétálsz minden nap, és kifelé figyelsz. Előtte meg utána szabad folytatni az őrlődést, de erre az időre félrerakod.

A terapeuta egyből fog tudni fogadni? Lehet, hogy sorba kell állni, keresd fel, hogy mikor lehet menni, hogy tudjon rólad. A covid alatt sokan kerültek rosszabb állapotba. Én egy évet vártam a jelenlegi terapeutámra.

2022. dec. 3. 09:47
Hasznos számodra ez a válasz?
 26/35 anonim ***** válasza:

"Másképp már rég alkalmaznék CBT technikákat, de a gondolat-érzés-cselekedet hármasokat is alig-alig veszem észre"


Én pedig pont ajánlom a kognitív viselkedés terápiát. Online is utána lehet nézni az alapoknak, terapeuta nélkül is. Generalizált szorongásom van és nekem segít, pedig nem is járok pszicholóhgushoz. Nem mondom hogy ne menj, de amíg nincs más segítséged, érdemes lenne tanulnod erről, már csak azért is, mert ez pont azt tanítja meg, hogyan ismerd fel a negatív gondolatokat.

Ha már meditálsz, relaxációs légzéstechnika nem segít? Csak mert ha bestresszelnél, a munkahelyen érzed magadon, hogy paprikás vagy, a relaxációs légzéstechnika mindig ott van veled. Nem úgy mint a meditáció, nem kezdhetsz ott, törökülésbe leülni, de ki mondta, hogy a légzésed nem szabályozhatod?

2022. dec. 3. 10:17
Hasznos számodra ez a válasz?
 27/35 A kérdező kommentje:
Régebben alkalmaztam a korábban írt érzékszervi stimulációs gyakorlatot a környezetemre bármikor kint voltam a szabadban. Segített de szintén csak ideiglenesen. Amint elkezd pörögni az agyam visszatér a negatív érzelmi állapot. Azzal egyetértek, hogy a meditáció a terápiával együtt lenne a leghatékonyabb. Az is igaz, hogy több időt kellene a szabadban töltenem. Szedek D vitamint, de édes kevés a napi szükséglethez képest, ha nem vagyok kint nappal. A terapeutát nem kerestem még fel mert szerintem fölösleges ha leghamarabb február közepén de inkább márciusban lesz rá pénzem hogy elkezdjek járni (feltéve ha találok egy megfelelő munkahelyet a közelben újév után). Szólhatnék neki hamarabb, hogy addigra csináljon helyet ha esetleg be van telve, viszont nem tudom saját magam kiszámítani mi lesz 3 hónap múlva, addig sokminden közbe jöhet. Inkább akkor hívom fel ha a kezemben van a pénz, úgy a tuti.
2022. dec. 3. 10:18
 28/35 A kérdező kommentje:
26-os. Ismerem a CBT alapjait, átformálod az ismétlődő negatív gondolatokat pozitívra, ezáltal megváltozik a bizonyos hármas egésze. Bizonyos mértékben tudnám alkalmazni ha eléggé tudatos lennék ahhoz hogy rendszeresen figyeljem magam, viszont ez ritkán fordul csak elő mint már írtam. Talán egy megoldás lenne ha elkezdenék naplózni, talán egy idő után tisztábban lennék önmagammal, képes lennék jobban odafigyelni magamra. Ha terápiára is kerülne a sor, az első dolognak annak kell lennie, hogy tudatosabbá váljak, mert elengedhetetlen a változtatáshoz. A légzéstechnikáról annyit, hogy számomra nehéz egy dologra koncentrálni 1-2 percnél tovább. Inkább dolgozok a csakrákkal a blokkokon, de ha sikerül is egy-egy blokkot feloldani, másnap vagy legkésőbb harmadnap megint visszatér. Tudom hogy ezt rendszeresen kell végezni viszont a depresszióm nem mindig hagyja hogy az érzelmekkel dolgozzak, ezért nem tudom rendszeresen végezni. De rengeteget segítettek a csakrák önmagam megismerésében, és így visszagondolva vicces, hogy előtte ha nekem valaki csakrákról beszélt volna, elküldtem volna az anyukájába. Egyetlen apró tapasztalat változtatta meg ezt a hitet bennem.
2022. dec. 3. 10:32
 29/35 anonim ***** válasza:

Én lebeszélnélek a spiritualitásról. A tudományosan bizonyított pszichológiai technikáktól, pszichoterápiás módszerektől sokkal inkább várhatsz tartós eredményeket, míg az ezós, "keleti filozófia", new age, okkult praktikák garantáltan csak átmeneti könnyebbséget hozhatnak és hosszú távon megölik a lelket és a testet is. Olvasnivalók:

Kovács Gábor: Mágia és HIT

Gál Péter: A New Age keresztény szemmel

Kitartással keress munkát és végezd, tartsd meg, ha találsz.

2022. dec. 3. 11:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 30/35 anonim ***** válasza:
Ja, akkor csinálj mindent ugyanúgy, ahogy eddig, hisz megmagyarázod, hogy miért csak úgy jó.
2022. dec. 3. 11:59
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2 3 4

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!