Egyszerűen nem bírom... az életem egy katasztrófa, és szeretném végre itthagyni. Senkim nincs, akivel meg tudnám beszélni ezeket, mit tanácsoltok?
Elég hosszú a történetem, de remélem hogy van valaki aki elolvassa és esetleg tudna tanácsot adni, mivel nincs senkim akivel meg tudnám beszélni ezt
24 éves vagyok, egyetemi hallgató. Öt éve kezdtem az egyetemet, és egyszerűen az életem legnagyobb hibáját követtem el ezzel, valamint azzal, hogy nem hagytam abba, amíg még lehetett.
Öt év alatt elveszettem minden barátomat, a rokonaim már egyszerűen nem hajlandóak beszélni velem, mivel látják hogy rajtam már nem lehet segíteni
Valahogy eljutottam odáig hogy letudjam a tárgyaimat és abszolválni tudjak ebben a félévben, de pontosan két hét múlva államvizsgáznom kellene, de egyszerűen semmi erőm nem maradt, és teljes üresség van bennem minden szempontból, annak ellenére hogy próbálnék tanulni meg összeszedni minden figyelmem amit lehet, és próbálok felkészülni a legrosszabbra. Mivel mérnöki szakterületről van szó, sajnos nálunk nem él az, hogy "majd segítenek" meg "lehetetlen megbukni államvizsgán", mivel minden félévben a tanulók 25-30%-át alkalmatlannak ítélik
Már egyszerűen összefolynak a nappalok, az éjszakák, az hogy épp mit olvasok, meg hogy egyáltalán milyen nap van... öt éve nem tudtam semmivel foglalkozni amivel szerettem volna, és már azt se tudom hogy van-e egyáltalán esélyem kijutni ebből valaha
Ha nem sikerülne ez az egész, akkor én nem tudnám feldolgozni azt, hogy még fél évet itt kell töltenem, hanem inkább beülök a kocsiba és belehajtok valahol a határban egy oszlopba... nincs senkim akit érdekelne, és nincs már semmi amiért megérné élni. Az egyedüli oka annak amiért nem tettem meg ma, az az, hogy még nem akarom feladni addig
Gyakorlatilag két hét alatt már nem lehet csodákat tenni, de nem akarnám úgy feladni, hogy nem tettem meg mindent. Ha sikerülne, akkor megpróbálnám újra felvenni a kapcsolatot a pszichológusommal, de sajnos most ő se dolgozik, egy családi tragédia miatt
válasza:
válasza: válasza:#1: Az elején (meg néha-néha még a végefelé, például tavaly is) örömet okozott néhány kihívás, de annyiszor esett már meg hogy beletettem mindent amit csak tudtam és röhögve buktatott meg néhány tanár (pont azok akik előtt most szerepelnem kell majd), hogy én már képtelen vagyok úgy nekiindulni hogy bármiféle pozitív kimenetelre számítsak, függetlenül attól hogy mennyit készültem rá eddig, meg még ezalatt a két hét alatt mennyit sikerül összekaparni valahogy
Haragszom rájuk, és elkeserít hogy semmit nem számított az évek alatt, hogy ki mennyit tett a tanulmányokba, mert akik nem vették komolyan, azoknak mindig szerencséje volt minden számonkérésen a tételekkel, puskázni is tudtak meg volt képük, nekem meg nincs pofám ehhez... egyszerűen szerettem volna becsületesen elvégezni egy valamirevaló képzést
Nincsenek drogproblémáim vagy hasonlók, szerencsére trauma se ért addig amíg az egyetem közepe felé nem értem (tavaly körül), soknak sok volt persze, de valahogy megbirkóztam velük: Igazán mostanra sokalltam be, és a vírushelyzet is rátett egy lapáttal, meg az is, hogy nem tudok kimozdulni itthonról (vitaminokat szedek pedig, szelént, cinket, magnéziumot, meg annyi D-vitamint ami elvileg pótolná a kiesést a napfény miatt).
Köszönöm a bíztatást mindenkinek aki írt, szégyellem az egész helyzetet és azt hogy idáig jutottam... eddig én voltam a barátaimnak az akire számíthatnak és segítettem nekik mindenben, most hogy a mélyponton vagyok, hiába kértem volna a segítségüket vagy tanácsukat, sajnos nem válaszoltak az üzeneteimre meg semmire, és ez eléggé fájdalmas
válasza:Nagy valószínűséggel neked nem kellett volna egyetemre menned!
De mentél, és már csak két hét, és hagyod a francba...! (mondjuk nekem az életem csúcsa és értelme volt az egyetemi 5 év (szintén Debrecenben), de nem vagyunk egyformák... (számomra értelmezhetetlen, hogy egyetemistaként ilyen depis legyél!)
Egy biztos: semmiképp ne add fel, mert ennyivel a cél előtt még te sem tudnál magadnak felmentést adni!:)
Ne légy kishitű - csak elfáradtál.
Persze ez a vírus mindenkit megtornáztat érzelmileg, szexügyben, meg mindenképp, de azért nem kéne így leeresztened!
Kérlek, kapcsolj ki egy kicsit, és vagy idd le magad, vagy dugj egy hatalmasat, vagy csak nézz bele gondolatok nélkül a nagyvilágba, vagy sétálj egy hatalmasat, csak ne pánikolj!!!
Hogy tudnék jobban segíteni?!
#6: Ezt én is így látom... vannak olyan emberek mint én is, akiknek az okoz örömet ha fizikailag dolgozhatunk valamin, építhetünk valamit, vagy tervezhetünk olyan dolgokat aminek kézzel fogható eredménye van, nem pedig egész nap elmélkedni olyan szabályszerűségeken meg számításokon, aminek soha nem fogjuk az eredményét látni
Nem azt mondom hogy értelmetlenek lennének tudomány tekintetében, de abszolút fogalmuk sincs a tanárainknak arról hogy nekünk 1) milyen ismeretekre lenne szükségünk 2) mihez kellenének az ismeretek, és 3) milyen mélységben
Eddig bármikor azt kérdeztük hogy "ezek mire jók", arra egy-két oktatón kívül (és őket valóban "oktatónak" hívom, tisztelve azt hogy az oktatás a céljuk) akik tudtak példákat mondani arra hogy ezekkel pontosan mit kezdjünk és hogyan lássuk a nagyobb képben az értelmüket, rajtuk kívül az összes "tanár" legrosszabb esetben felháborodott azon hogy mi ezt kérdezni mertük, jobb esetben adott rá egy olyan tudományos választ, amit mai napig nem tudnánk kibogozni hogy mit jelentett, vagy legjobb esetben csak annyit mondtak hogy "azért kell, hogy átmenjetek a vizsgán"
Ezen a kiégésen tényleg egy külföldi vagy valamilyen kirándulás segített egy kicsit nekem is amíg még lehetett menni, vagy ahogy írod egy kis együttlét valakivel, de addig nem fogok tudni semmit kezdeni az életemmel ameddig ezt nem sikerülne lezárni és elfelejteni valahogy... elfogadni hogy ez egy kib***ott nagy hiba volt (még ha diploma lenne belőle, még akkor is), és kezdeni valamit aminek értelme van, meg amivel valóban érdemes foglalkozni
válasza:Nekem van egy ilyen ismerősöm, ő hasonló cipőben topogott mint te: építészmérnökit végzett, de igazából utálta mert neki a "kézzelfogható eredmények" kellettek.
Tervez is persze, de emellett van egy cége, ahol együtt dolgozik a melósokkal: lapátol, villást vezet, falaz, betont kever stb. stb. és így érzi jól magát.
Van egy szexi-bombi felesége, és mára boldogan élnek, két gyerekkel.
Szóval lehet ezt úgy is csinálni, hogy a kecske se haljon éhen, és a káposztából is jusson eladásra...:)
Ez az "oszloplátogatás" a legrosszabb ötleted, az nagyon felejtős!
Ebben a szürke, vírusos időben mindenki megzakkant már egy kicsit, de te lekörözöl mindenkit!:)
Bírjál már ki egy kis időt, addig tervezd el, hogy hol és hogy tombolod ki magad, próbálj addigra összeszedni egy (szex)partnert, és élj ezerrel!
Debrecen különben sem egy hamvába-holt hely normál esetben, úgyhogy a lehetőség adott: élj vele!!!
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!