Hogy szoktátok túllökdösni magatokat a mély depresszív időszakotokon? Amikor semminek sem látjátok értelmét, főleg az életnek. És azon gondolkodtok, ki kellene belőle lépni, de hogy!?

Ehe de rossz volt olvasni ezt a sok félrevezetést.

2 hétig voltam pszichiátrián, zárt osztályon.

Nem tompítottak gyógyszerrel senkit! Csak az olyan embereket akik miatt aludni sem lehetett éjjel. Meg nagyon rászorultak a nyugtatókra (a nővérekre is rátámad, ilyenek)

Gyógyszert tudod mikor kaphatsz kérésre? Ha vizitkor szólsz a dokinak. De akkor se biztos hogy kapsz, el fogják dönteni hogy neked az kell-e. (fájdalomcsillapítók és még a széntabletta is ebbe tartozik, persze ha sűrgős akkor jön az ügyeletes, megvizsgál és hozza a gyógyszert)

Kapsz gyógyszert, de csak ami kell. Beállítják és elküldenek pszichoterápiákra.

Én a 2 hét alatt beszéltem 3 pszichológussal, 5-6 pszichiáterrel és 4-5 ügyeletes orvossal. Nem szarják le az embert, nem kell ettől félni.

Nem fognak letompítani. Nem ez a lényeg.

Hanem hogy jól beállított gyógyszerrel hazaküldjenek.

A depresszió egy betegség, amin nem tudod túllökdösni magad. Mintha éppen elveszítenéd az egyik lábad, és azt mondanák, sétáld ki magadból a fájdalmat.

Szóval ilyenkor nagyon sok mindent tehetnél magadért, amiket általában javasolnak és fontos lenne, pl. a rendszeres mozgás, elegendő alvás, odafigyelés a táplálkozásra, találkozás barátokkal, vitaminok, gyógynövények, stb., de az a gond, hogy a klinikai depresszióval küzdő embernél általában felborul az alvásciklus, nincs étvágya, vagy épp folyamatosan eszik, mozogni sincs általában ereje, motiválatlan, kimozdulni meg végképp nem szeretne, és nem akar találkozni sem senkivel, mert meg van róla győződve, hogy ő nem érdekel senkit, vagy hogy értéktelen, vagy hogy csak lehúzná mások hanulatát, stb.

Szóval a legfontosabb, hogy segítséget kell kérni, amíg nem késő, főleg, ha szuicid gondolataid vannak folyamatosan.