Hogy képes eljutni egy ember oda, hogy a vonat alá feküdjön?

Általában ez egyfajta menekülés, nem lát az ember más kiutat, se a problémái megoldását. Aki erre a szintre jut, mentálisan már általában nem a toppon van.

Nyilván aki még nem volt ennyire mélyen, nehezen értheti. Leírom én eddigi életem során mikor gondolkoztam komolyan az öngyilkosságon, hátha kicsit ember közelibb így:

Először gyerekként, mikor kifogtunk egy vén, beteg, abuzáló, manipulatív papot hittantanárnak (mint később pedofil is, ezt szerencsére megúsztam). Lelki terrorban tartott, folyamatosan rombolta az önbizalmam, elhitette, hogy egy bűnös undorító féreg vagyok, aki nem érdemli meg, hogy létezzen.

Másodszor, mikor gimibe kerültem. Nem bírtam beilleszkedni az új közösségbe, embertelenül hajtottak minket, az önbizalmam romokban volt, azt hittem senkinek se hiányoznék, ha eltűnnék.

Harmadiknál egy olyan állapotban voltam betegség miatt, amiben nem láttam az esélyt a gyógyulásra. Úgy voltam vele, inkább meghalok, minthogy így éljek le egy életet.

Első kettőnél nem volt bátorságom, harmadiknál megakadályoztak. Érzékenyítés végett írtam le ezt, nem bátorításért. Ezeknek már több éve és mindennap hálás vagyok, hogy az életet választottam.

"Vársz egy vonatra. Egy vonatra, ami elvisz messze. Reméled, hogy oda visz, ahova akarod. Nem tudhatod biztosan, de nem is fontos."

Attól, hogy most többet cikkeznek róla, nem lett több eset, csak most ez egy kis változatosság a ki milyen cicit/segget villantott cikkek mellé.

Nem tudom. Igazából szerintem ez pillanatnyi tudatzavar/kiesés lehet. Fogalmam sincs.

Itt Veszprémben majdnem havi rendszerességgel ugranak a Viaduktról.

Valójában öngyilkosnak lenni rettentő nehéz lehet, mert szembe kell menned az életösztönnel, ami 100x erősebb mint bármilyen mentális betegség. Ez tényleg ilyen pillanatnyi kihagyás lehet.

Ha már a saját városom és Viaduktos példa, én tudok egy emberről, akit úgy húztak vissza, hogy segítségért kiabált, de ő maga lépett át a korláton és ugrott.

Tizedmásodperc, kihagy az agy, de szerintem miközben zuhan, már van életösztön, és ő még meg tudott kapaszkodni a híd korlátjába, ezért könyörgött aztán, hogy húzzák vissza.

Szerintem az előtte lévő út mindig csak ilyen "próba".

Kiállsz a vonat elé, teljesen tisztában vagy vele mikor van az a pont amikor még elugorhatsz. Aztán ha már olyan közelségben van a vonat, lehet 1000-rel tényleg beindul az adrenalin és az életösztön, de már nincs hova ugranod, pontosabban idő arra, hogy ugorj.

A fájdalommentes halállal nem értek egyet, jó példa erre az a 11 éves kislány aki vonat elé ugrott pár hónapja, és múlt héten kamerák előtt nyilatkozott. De emeletről kiugrott ember is volt már aki eszméleténél volt (aztán végül persze meghalt).

Nehéz kérdés, de én szerintem 10-ből 8 valójában megbánja már a zuhanáskor vagy mikor a vonat olyan közelségben van, hogy késő.