Mindig valamilyen függőségbe menekülök. Mit tehetnék ez ellen?

Próbálok rövid lenni. Sajnos borzalmas gyerekkorom volt, aminek a sebeit a mai napig hordozom. Azt, hogy “boldog” legyek (értsd: megnövekedett dopamin szintet érjek el), csak a vásárláson és önpusztításon keresztül tudom megvalósítani. Volt egy időszak, amikor itthon csíkoztam (mdma kristály, kokain, ketamin), viszont ezzel a szokással kb féléve teljesen leálltam, mert nem akartam ráfüggni semmilyen drogra. Miután abbahagytam az itthoni csíkozást, elkezdtem inni. Gin tonic volt a nagy favorit, volt hogy heti 5-6x bebasztam tőle. Szégyenteljes dolgokat műveltem a hatása alatt, rendesen visszataszító voltam, kifordultam önmagamból. Kb 1-2 hónap eltelte után, teljesen abbahagytam az ivászatot is, mert megijedtem, hogy alkoholista leszek (nagyon afelé tartottam). Nagyjából 3 hónapja egyáltalán nem iszom itthon, maximum nagyon ritkán baráti összejövetelek alkalmából. Az alkohol abbahagyása után elkezdtem online vásárolgatni. Először csak ezt-azt, kisebb összegű pólókat, pulcsikat stb, viszont pár hónap leforgása alatt eljutottam oda, hogy a méregdrága ruhákat ugyanúgy megveszem. 60-100 ezres kabátok itthon felhalmozva, konkrétan 3 téli dzsekit idén vettem. Minden héten több rendelést leadok különböző oldalakon, heti szinten nagyjából 30-40 ezret költök ruhákra. Mindezt úgy, hogy ennyire nem vagyok anyagilag eleresztve. A mindennapi megélhetésem nem veszélyeztetem, vannak tartalékaim még régebbről, amikor nem szórtam ennyire a pénzt, viszont a jelenlegi életstílusommal nem igazán tudok félretenni. Én itt a probléma gyökerét nem a vásárlásban látom, hanem abban, hogy valamihez folyton nyúlnom kell, hogy stimuláljam a boldogságérzetem. Ez azért is szomorú, mert vannak barátaim, akiknek a társaságában jól érzem magam, viszont mikor itthon vagyok egyedül, akkor valamit csinálnom “kell”, hogy jól érezzem magam. Félreértés ne essék, alapból nem vagyok se szomorú, se depis, inkább egy megmagyarázhatatlan ürességet érzek, amit ezekkel a cselekvésekkel próbáltam/próbálok kompenzálni.

Mit tudnék tenni? Pszichológiai eset vagyok, ez biztos, de nem hiszem, hogy tudnak rajtam segíteni. 25 éves vagyok még csak, nem szeretném így leélni az életem.