Pánikrohamom van az autópályán. Le lehet ezt küzdeni valahogy?

Gyakorlatilag ott a “legkönnyebb” vezetni én viszont nem merek. Még amikor nem volt jogosítványom és csak utasként ültem rutinos sofőrök mellett akikben teljes mértékben megbíztam akkor is voltak kisebb rosszulléteim az autópályán. Amikor tanultam vezetni se volt a kedvencem, de rövid szakaszokra mentünk fel, mire jött volt a pánik már vége is volt. Mikor meglett a jogsim egy rutinos ismerősömmel indultam el, de rövid időn belül kalapált a szívem, ráizzadt a kezem a kormányra, szédülni kezdtem és az első pihenőnél át is adtam a kocsit. Nem értette mi bajom van, nem volt semmi gond, én se értem egyszerűen a sebesség és az a hosszú végeláthatatlan út ezt váltja ki belőlem. Városban semmi gondom nincs, országúton eleinte előfordult, de nem ilyen mértékben és rövid időn belül teljesen nyugodtan vezettem ott is. Nagyon szeretek vezetni és napi szinten ülök kocsiba, autópályán kívül nem csak nem félek, hanem élvezem is. Ha valahova mennem kell kocsival inkább választom az erdőt a szerpentínen keresztül a szakadékok mellett és ott se félek egyáltalán meg nem érdekel, hogy sokkal sokkal hosszabb úgy az út csak autopalyara ne kelljen felmennem. Az autópálya látványától meg a gondolattól is rosszul leszek. Semmi rossz élményem nincs pedig vele kapcsolatban. Van esetleg valakinek hasonló tapasztalata és sikerült-e leküzdeni!? A félelmekkel szembe kell nézni csak az a baj, hogy ezesetben ez életveszélyes, mert úgy nem lehet vezetni, hogy izzadok, kapkodom a levegőt, szédülök…