Vannak itt olyanok, akik üresnek, unalmasnak érzik az életüket és magányosak? Hogy tettétek túl magatok rajta?

Eltávolodtam az elmúlt pár hónapban 3 nagyon jó barátommal, csak ők voltak. Próbáltam jelezni számukra, hogy zavar és nem vagyok jól, de nem javított a helyzeten. Próbáltam új embereket megismerni, nyitni feléjük neten vagy az egyetemen, de sajnos sikertelenül. Azt érzem, hogy nem tudom önmagam adni, laza lenni mint korábban és ez talán amiatt van mert elment az a kevés önbizalmam is kapcsolatépítés szempontjából, ami volt. Egy olyan érzés és félelem van bennem, hogy úgysem kedvelnének. Van egy csodás párom, viszont távkapcsolatban vagyunk és ritkán találkozunk, ha vele vagyok akkor minden jó, csak kis mértékben jön elő a keserűség érzése. Az életem üresnek és unalmas érzem, hiába tevékenykedek, csinálom a dolgaim, de minden nagyon üres. Hiányoznak az emberi kapcsolatok, úgy érzem magam mint aki le van merülve, minden nap ugyanolyan, mókuskerék és én tompán élem. Van valami tanácsotok, hogy hogyan lábalhatnék ki belőle? Már negyedik hónapja ebben az állapotban vagyok, de nem sikerült kimásznom belőle. 20l