Ha valaki nagyon utálja a világot, a sok igazságtalanságot, képmutatást, az embereket azon egy pszichológus tud segíteni és ha igen hogyan?

Ez a hozzáállás a legtöbbször nem ideológiai jellegű, hanem "elfilozofált" lelki probléma, racionalizáció (még akkor is, ha egyébként sok benne a valós elem). Nem érted a problémád lényegét, úgyhogy egyfajta mitológiaként vetíted a világra, ahol valóban sok az igazságtalanság és a képmutatás, de ha nem ez jellemezné a belső világodat is, akkor nem csak ennyit látnál a külvilágból. A "tapasztalatok" és a csalódások igen veszélyesek tudnak lenni, hogyha nem tudod őket értelmesen feldolgozni, hanem destruktív mítoszokat gyártasz belőlük, amik szerinted abszolút logikusak, csak éppen nem igazak.

Az "önzőségi szintedet" nem kell növelni; aki úgy érzi, hogy önzőbbnek kéne lennie, annak nincsenek normális énhatárai, nem tud nemet mondani, nem tudja megvédeni magát. Hogy mindenki azt csinál veled, amit akar, az nem "önzetlenség", hanem tehetetlenség.