Depressziós vagyok de nem akarok antidepresszánst szedni. Ki lehet gyógyulni így?

A depressziónak millió egy oka/típusa van. Van amit viszonylag könnyebb legyűrni, mást meg gyógyszerrel is nehéz karban tartani. Van aki bármilyen súlyos depresszióval is dolgozik, intézi a dolgait, más meg egy enyhe depivel sem bír az ágyból kikelni és öngyilkos lesz.

Én a sajátomról tudok írni.

Nagyon sokáig kb 25 éves koromig valtakoztak az enyhe és középsúlyos epizódok. 25 évesen kellett gyógyszer is mert annyira elfajultak a dolgok. Ez után elkezdtem rendbe tenni magam. Terápia, munkahely váltás, ilyen-olyan programok.

Nemsokára 31 leszek és 3 éve nem szedek antidepresszánst.

Vannak azért nehezebb időszakok, de már nem roppanok össze.

Fontos megvizsgalni a környezeted(legyen az család, iskola, munkahely), mert könnyen lehet, hogy ez okozza a rossz hangulatot. Mostanában rengeteg iskolást ér bántalmazás, ami öngyilkosságig fajul. Esetleg más történés ami kivalthatta pl veszteséget éltél meg.

Fontos, hogy ne hagyd el magad. Tanulj, dolgozz, ami érdekel.

Legyenek céljaid és tartsd szem előtt. Ebben jó lehet egy álomtábla. Eleinte legyenek realisak, aztán lehetnek egyre nagyobbak is.

Az önbizalomnak meg úgy mindennek jót tesz, ha olyan kihívások elé teszed magad, amiről úgy gondolod, hogy meghaladja a képességeidet, de mégis megcsinalod.

5, tuti, hogy antiderpesszáns volt, és nem nyugtató, ugye? Bocsi, nem hülyének nézlek, csak meglepően sokan keverik. Amúgy igen, antiderpesszánsból is van ilyen fajta, meg kéne próbálni valami eszcitaloprám-félét, az egyértelműen nem üt, kicsit pörget, épp emiatt reggel kell szedni. (Nekem az idióta doki estére írta fel, és emiatt nyugtatót rendelt mellé, én meg megkérdeztem tőle, hogy mi lenne, ha reggel szedném, és akkor nem kény nyugtató, mert este tudnék már aludni. A válasz: "ja, ez nem is rossz ötlet." XD

Ezért mondtam, hogy óvatosan a nyugtatókkal mellette, ha egyszer mégis nekifutnál.

Sajnos ez nem akarom--nem akarom kérdése. A depresszió is egy betegség. Sokkal több mint rosszkedv. Ha egyszerűen nem termel elég neurotranszmittert a szervezeted, vagy rosszul használja fel őket, azzal sajnos az égvilágon semmit nem tudsz tenni, ami érdemi változást hozna. Ezért kell a gyógyszer.

Aki ténylegesen mentális beteg és nem csak egy rossz időszaka van az életében, azon csak a gyógyszer segít. Ha próbáltál már változtatni, de nulla eredmény (ahogy írtad is), akkor add be a derekad, és fogadd el a gyógyszert. Nem kell életed végéig szedni. Depresszióra protokoll szerint szedni kell XY ideig, hogy megszokja a szervezeted, hogy normálisan működik. Utána pedig szépen fokozatosan le lehet tenni a tablettát, és reménykedni benne, hogy fent tudja tartani a szervezeted a helyes működést.

A kezelés eleje az kellemetlen, mert nem szeret csak úgy varázsütésre megváltozni az agyi kémia. De ezek csak időleges mellékhatások, utána elmúlnak. Ha nem, akkor pedig másik gyógyszert kell kipróbálni. Nem mindenkinek a szerotoninnal van a baj. Van akinek másik neurotranszmitter (pl. noradrenalin vagy dopamin) hiánya okozza a depressziót.

Az antidepresszánsok nem tompítanak. Van amelyik szedál (pl trazodon, mirtazapin) de nem ilyeneket szoktak elsőre felírni. Citalopram, escitalopram, szertralin, paroxetin szokott lenni az első gyógyszer. Ezek pörgetnek inkább.

Sőt, jól belőtt antidepresszáns kezelés mellett a páciens nem is érzi, hogy gyógyszert szedne. Illetve az antidepresszánsra NEM lehet ráfüggeni. Jó eséllyel észre sem veszed, ha nem veszed be pár napig. Ez nem azt jelenti, hogy nincs megvonási tünet, mert van. DE nem sóvárogsz utána. Nem érzed azt, hogy hú be kell szednem minden áron.

A nyugtató (Xanax, Frontin, Rivotril, stb.) az más kérdés. Ezt csak a kezelés elején írnak, de csak akkor, ha elfogadod. Ezek tompítanak, és függőséghez vezetnek. Nem is szeretik felírni a pszichiáterek.

Én több mint 10 évig próbáltam mindenfélét. Semmi se segített. Beadtam a derekam, és elfogadtam a gyógyszert. Életem legjobb döntése volt. Nem is tudom hol lennék nélküle. Visszaadta az életem. Végre van mindenhez energiám. Ha elhatározom, hogy meg akarok csinálni valamit, akkor végre képes is vagyok rá.

Először is az antidepresszánshoz először is hozzá kell szoknia a szervezetnek. Ez akár több hét is lehet. Addig sajnos olyan nem kívánatos hatásai vannak, ami a depressziót és a szorongást még fel is erősíti. Ezért pluszban szoktak szorongásoldót is felírni. Amúgy én sem vagyok híve a gyógyszernek. Nekem is többször volt már depresszióm, de úgy-ahogy kijöttem belőle. NEm mondom, hogy most minden happy, de depressziósnak sem érzem magam.

Amúgy a depresszió mögött áll valamilyen élethelyzeti válság, nehézség? Vagy tisztán organikus eredetű, azaz a semmiből jön, nincs semmi körülmény, ami miatt rosszul érzed magad? Mert ha van valami nehéz helyzet, pl munkanélküliség, hozzátartozó halála, akkor ezeket kellene megoldani/feldolgozni először.

Ha nem is teljesen de időszakokra biztos, mert nem mindenki ugyanolyan. Nekem nem nagyon súlyos, de mindig volt, és néha vannak időszakok amikor elmúlik pedig nem sose jártam terápiára és félek a gyógyszer mellékhatásait ól is. Vissza szokott térni, de ez már így marad. Nem bánom hogy nem szedek gyógyszert mert nem akarom mérgezi magam. Elég lesz az amit 40 után szoktak felírni, tudjátok vérnyomás csökkentő meg ilyesmi...

Viszont nem zárkózok be a házba hetekre, eszembe nem jutna otthagyni a munkámat, és nem hanyagolom el magamat, pedig sokszor bennem is megvan az érzés higy minek csináljam ezt meg azt, de megteszem mert nem akarom higy megálljon az életem. De ha olyan depressziós lennék hogy az öngyilkossági gondolkoznék, vagy arra eszmélnék hogy egy elhízott szingli zsíros hajú nő lett belőlem, akkor biztos megprobálnám a gyógyszert.

Szerintem fontos a megfelelő párválasztás. Egy olyan ember aki vidám természetű, mert az a legjobb ha azzal kezdődik a napod hogy ő felvidít. Ha megteheted akkor mindenféleképpen próbáld meg a terápiát.