Bipolárisok, vagy a témában tapasztaltak, vélemény?

Köszönöm, hogy itt vagy, és hogy nem bántasz, mert tudom a választ, hogy el kell engedjem és nem fog működni, nem is ez érdekel, hanem az hogy o benne vajon most mi játszódhat le, szeretném megérteni, hátha aki tapasztalt átérzi ezt.

Interneten megismerkedtem egy férfivel akivel párszor találkoztunk, hihetetlen erős vonzalom volt, már az első pár napon megbeszéltük, hogy ez szerelem lesz.

Furán viselkedett (felfokozott beszedkényszer, nagyzolás, felfokozott önbizalom) mikor megemlítettem neki, elmondta, hogy bipoláris kettes, és mostmár nyilván tudom, hogy éppen a hipomán epizódja volt.

Nagyon vonzanak a személyiség/hangulat zavaros emberek így a témával képben vagyok, volt a családban, van némi sémaismétlésem, ez talán fontos, nekem nincs betegségem.

Minden nap sokat beszéltünk, sosem mondott meg senki nekem ilyen szép dolgokat, ígéreteket, nagyon lelkes és volt, felfokozott szexuális állapottal, ami nyilván szintén ilyenkor jellemző.

A pár találkozó után rosszul lett, előjött a depresszív szakadt, de annyira, hogy nem akart velem találkozni, lévén, hogy így őt senki nem láthatja, próbáltam meggyőzni minden lehetséges módon, ez megy több mint két hónapja, amialatt kórhàzba került mert öngyilkos akart lenni, ahova természetesen nem engedte hogy bemenjek hozza. Azóta kiengedtek, beszéltünk telefonon, chaten, kapott új gyogyszert amitől nem tud aludni és meg rosszabb a kedve, csak már legalább nem akarja megölni magát. Azóta magától nem ír, csak ha én, kizárólag negatív dolgokat tud mondani, mikor kérdeztem gondol e még rám egyatalan, azt mondta, hogy persze o nem tűnt el, meg mindig én vagyok az egyetlen nő akire vágyik.

Megelégeltem, hogy o nem keres és most tartunk két hétnél, hogy nem beszéltünk chaten sem.

Mialatt rosszul lett jellemző volt, hogy nem számolt be semmiről, nem lehet vele érdemben kommunikálni, nem mesél magától, ha úgy volt, hogy találkozunk nem jelezte hogy nem fog menni, másnap írt végül…

Egyszerűen nem értem, hogy nem juthat eszébe hogy megkérdezze én hogy vagyok, vagy mondjon bármit is. Semmi empátiát nem érzek vagy érdeklődést. Minden nap azzal vigasztalom magam, hogy nem tehet róla, a betegség irányítja, biztos akar engem és úgy van vele ha majd jól lesz keres, de nem tudom… szóval bárki aki tapasztalt, mi történik ilyenkor?