Mi lehet nálam ez az borzasztó jelenség? 23/F

A kérdésed első felét olvasva az fogalmazódott meg bennem, hogy vajon miért félsz ennyire a nem-léttől? Szerintem király lehet nem létezni, észre sem venném, ha nem lennék, mivel nem létezem. :)

A második fele: deperszonalizáció. Ez tök érdekes lehet. Nagyon vad vágy, hogy szeretném megtapasztalni egyszer?

Én a kérdésed második felét olvastam el.

Ez inkább derealizáció lehet, a deperszonalizáció nem ilyen.

2-es, ne akard megtapasztalni a deperszonalizációt. ISZONYATOS. Nekem egy gyógyszer mellékhatásaként volt egy pár hétig és akkor elhatároztam, hogy ha nem múlik el, tuti kinyírom magam.

Leginkább úgy lehet leírni, hogy azt érzed, nem te vagy te ("nem én vagyok én"). Ezt a szakemberek előszeretettel nem értik és újra és újra rákérdeznek, de én csak így tudom elmondani, leírni. Olyan érzés, mintha nem én lennék én. De nincs olyan érzésem, hogy van valaki más, aki én vagyok. Inkább olyan, mintha az "én" megszűnt volna létezni. És ez nem jó érzés, hanem borzalmasan ijesztő.

5

Persze, elolvastam (bár látom, remekül le lettem pontozva 0 százalékra).

Nekem úgy tűnik,hogy agorafóbiás is lehetsz (a többi mellett), nem tudom, hogy ez valaha felmerült-e, mint lehetséges diagnózis. Pár dolog, amit írtál nekem erre utal. Én agorafóbiás vagyok és bár el tudok menni otthonról, de csak nagyon kis távolságokra.

Szóval a tippem az lenne, hogy agorafóbia pánikbetegséggel (vagy pánikbetegség agorafóbiával). Egy ideig nem volt külön agorafóbia diagnózis, de most megint van. Nekem ez van, tehát én annyira félek a pánikrohamtól, hogy nem megyek el inkább (szinte) sehova és így nincs is pánikrohamom. De sok agorafóbiás elmegy otthonról, mert muszáj (dolgozni, orvoshoz, ügyet intézni, stb.) és hát igen, pánikrohamuk lesz útközben.

Mióta jársz terápiába és milyen gyógyszereket szedsz?

Szia! Azt hiszem részben hasonló cipőben járok, csak talán számomra nem ennyire vészes a helyzet. Nagyon megragadta az érdeklődésem az a rész, amikor írtad, hogy furán veszed a levegőt, mintha beragadna. Ezt rendszeresen érzem én is, és miután jómagam is rendszeresen elfoglalom magam azzal, hogy hogy ver a szívem, méregetem itthon a pulzusom és hasonlóképp elszakadok magamtól az utcán és rettegek, így ez a fura levegőberagadós érzés egy ilyen extra trigger számomra. Az elmúlt években nekem több mentális gondot sikerült legyőznöm és lényegében sokkal jobban vagyok, de ez a szívverős eset számomra is más.

Az utóbbi hónapokban rengeteget dolgoztam reggeltől estig és azt vettem észre, hogyha nem igazán van időm és lehetőségem ezzel foglalkozni, akkor némileg csökkennek az esetek és a tünetek, de amint van egy szabadnapom, főleg, ha azt egyedül töltöm azonnal előjön és annyi a napomnak, nincs menekvés.

Szerintem érdemes lenne kicsit foglalkozni azzal, hogy ez az egész alapvetően kint, nyílt téren, utcán miért rosszabb számodra. Történt-e valaha veled bármi az utcán egy akármilyen rosszulléttel kapcsolatban, vagy volt-e példa arra, hogy valaki egy rosszullétedet rosszul kezelte, bántóan reagált rá? Keresni kell az összefüggéseket, akármilyen aprók is. Én például tudom miért rosszabb az utcán, mint itthon, és bár talán még nehezebb a konkrét információval kezdeni valamit, de legalább van egy kiinduló pontom, ha elég ideig foglalkozom vele valószínűleg valahogy ezt is helyreteszem. Ezt azért mondom, mert ha ilyen durva tapasztalatokat tudsz megélni úgy, hogy ezt a saját elméd csinálja, akkor valószínűleg van ott erő ahhoz is, hogy az ellenkezőjét is megtanuld okozni magadnak.

Tudom ilyet nem kértél, de így off ideírom, hogy esetleg olvasgass, nézegess videókat Feldmár Andrástól. Nem biztos, hogy konkrét választ kapsz tőle bármire is, viszont engem nagyon megtanított megtalálni és felismerni az összefüggéseket és így ezek által kicsit jobban megérteni, hogy mi miért így történik velem/bennem.

Ha esetleg szeretnél valakivel beszélgetni, leírni ilyesféle dolgokat írj nekem bátran, nem biztos, hogy jó tanácsadó vagyok de szívesen meghallgatlak.

Deperszonalizáció, derealizáció, agorafóbia, ezek gyakran együtt járnak a pánikbetegséggel, pláne, ha hipochondria és szorongás is van mellette. Nálam is pipa mindegyik, sajnos. :)

Időnként segít a Frontin, illetve, amit tanácsolni szoktak, és pánikrohamra már bevált, az az, hogy egyszerűen engedni kell. Ne méregesd a pulzusod, ne figyeld a légzésed, ne törődj vele, ha rosszul is leszel, majd elmúlik, mert ez nem egy fizikai betegség, hanem csak az elméd szórakozik veled. Engedni kell, hogy végigmenjen rajtad a rossz érzés, és minél többször tapasztalod azt, hogy mégis önmagad maradtál, és nem haltál bele, és nem fulladtál meg stb, annál enyhébb lesz a következő, és remélhetőleg egyre ritkábban fordul majd elő.

Illetve azt is tisztázni kell magunkban, mert sokszor ez okozza az agorafóbiát vagy a szociális szorongást, hogy az utcán az emberek nem figyelnek minket árgus szemekkel, nem látnak belénk, hogy mi most épp rettegünk, DE ha esetleg mégis baj lenne (ami nem lesz), akkor viszont ott lesznek, hogy segítsenek.

9-es nagyon jót írt.

Igen, tulképpen lehet ez deperszonalizáció is (szóval javítom magam), derealizáció, agorafóbia és tényleg, szociális fóbia is.

Írtad, hogy még a pánikbetegség mellé még bipoláris zavarod ill. kényszerbetegséged és persze hipochondriád is van.

Kérdeztem, hogy jársz-e terápiába ill. szedsz-e gyógyszert.

4-es és 6-os voltam