Sokat bántottak,ez lehet az oka annak,hogy csak akkor érzem jól magam,ha vékony vagyok?

14 évesen lettem anorexiás,158cm-hez 50kg-rol lefogytam 35re.

Ez egy nagyon keserves 1 év volt sok kórházzal,sírással,szenvedéssel.

Az életembe jött a sport,felépültem de akárhányszor történt valami trauma az étkezés volt az egyetlen ami kihúzott a Sz*rbol mert úgy éreztem ez az egyetlen amit irányítok.

Később valamiért pár ember rám szállt.

Vagy túl vékony voltam,vagy izmos ,vagy megkaptam hogy "hiztam" holott 49kg voltam akkor 158cm-hez.

M

Mindig máshogy láttam magam,de csak akkor voltam boldog ha aztmondták fogytam.

Rossz emberek vettek körül.

Itthon is bántottak

Vagy azért mert sokat edzek,utána azért mert nem edzek,vagy azért mert többet eszek ,vagy azért mert nem eszek eleget.

Aztán már alig ettem újra,bele estem egy mérgező kapcsolatba ahol megintcsak a testem lett szidva,és megint kevesebbet ettem,utána jöttek a falasrohamok,a bűntudat,másnap alig eves,több mozgás.

Ördögi kör.

23 éves vagyok,úgy érzem sosem fogok ki jönni ebből.

Ha vekonynak látom magam a tükörben boldog vagyok.

Akkor vagyok jól,ha üres a gyomrom.

Mindenhol ahol láthatom a testem ,ami mellett elmegyek végig mérem magam és ha nem tetszik amit látok nagyon rossz kedvem lesz.

Nem érzem azt hogy valaha egészséges viszont fogok ápolni az evéssel.Depresszios vagyok,kétségbeesett és úgy érzem soha nem leszek az,aki gyerekkoromban.

Gyűlölöm a testem,csak akkor szeretem ha azt mondják vékony.Azert jutottam el idáig,mert mindig csak beleszoltak abba,hogy nézek ki?Valamiért mindig az a lány voltam,aki kitűnt mindenhonnan.