Milyen jelei lehetnek felnőttkorban a gyerekként átélt, de elfelejtett szexuális bántalmazásnak?

hat ha ertesz angolul redditen nezz utana.

Oszinten nekem (remelem) ilyenem nincs, de batyam mondott par dolgot amit csinaltam es nem emlekszem ra pl vertem a fejem a falba meg ilyenek.

Nem volt szep gyerekkor...

Ezeket szerintem a tudatalatti megjegyzi es ebbol lesznek ilyen panikrohamok, major depresszio, skizofrenia, bipolarisI vagy II meg ilyenek sajnos.

Jelei talan... kerulod a tarsasagot, felsz altalaban emberek kozt lenni, felsz kommunikalni, onbizalomhiany, esetleg szerhasznalat mert kialakult valamilyen neurotikus betegseg (pl major depresszio), alkohol fogyasztas hogy elnyomd az erzest, vagdosas meg ilyenek.

Na jo, lehet magambol indultam ki egy kicsit de csak egy egy kicsit...

Lehet, hogy semmilyen, de az is lehet, hogy felnőttként egy-egy esemény/hang/kép/zene/szagok hirtelen emlékbetöréseket okoz, amiket nem tudsz hová tenni,és akkor kezdesz gyanakodni.

Van egy könyv, Susan Forward: Mérgező szülők címmel, ami a gyermekkor bántalmazás formáit veszi sorra, nagyon durva olvasni, sokaknál hoz elő olyan emlékeket, felismeréseket, amik elrejtőztek eddig a mélyben. Nehéz olvasmány, de sok mindenre fényt deríthet, ami eddig a mélyben bújkálva nehezítette az életünket, és mi közben azt sem tudtuk, mi bajunk.

Szerintem elsősorban a nemiségében jelentkező problémákkal, talán már rögtön a párkereséssel vagy a megtartással. Férfiaknál impotencia vagy merevedési zavar, netán korai magömlés is lehet az eredménye, nőknél meg fájdalmas együttlétek és az élvezet teljes hiánya.

Minden gyerekkori súlyos bántalmazás traumatizálhat olyan szinten, hogy a tudat mélyére kerül az emléktemetőbe, de bármikor visszatérhet, ahogy más is írta emlékbetöréssel, nekem volt is ilyenben részem, szerencsére nem szexuális, csak (?) családon belüli erőszak, ahogy apám vert minket vagy hogy akartam öngyilkos lenni már tizenévesen is, és ezeket száz éve elfelejtettem már, ám külföldre költözve tisztes fizikai és időbeli távból egyszer csak eszembe jutottak és akkor (is) sokkolóan hatottak, mert nem látomás volt, hanem konkrét emlék. Évekkel később emiatt is voltam terápián pszichológusnál és kérdeztem is tőle, hogy ez mégis hogy lehetséges, és mondta, hogy ezek olyan súlyos emlékek, hogy akkor, amikor történtek nem voltam kész a tudatomban tartani azokat, ám külföldre költözve pár év elteltével már volt akkora távolság minden szempontból az élménnyel, hogy tudtam gyógyulni, erősödni ahhoz, hogy szembenézzek a saját szörnyű emlékeimmel.

Szóval ha nekem "csak" gyerekkori öngyilkossági kísérlet meg apám ütlegelése flesselt be külföldön más emlékbetöréseim mellett, akkor gondolhatod, hogy milyen lehet annak, akit ráadásul még szexuális abúzus is ért, pláne gyerekkorban.

Én óvónő vagyok és amikor tanultuk az óvóképzőn pszichológiából azt, hogy hogyan tudjuk felismerni az óvodában, ha egy gyereket otthon molesztálnak, én kiakadtam azon, amit tanultunk, hogy megváltozik a gyerek viselkedése, hiszen általában sajnos éppen azok bántják a gyereket, akiknek a védelme lenne a feladatuk, szülők, más családtagok, nevelők, szomszédok, tehát a gyerekhez közel álló felnőttek, ami a gyerek kihasználása, és mivel minden egyes ember érzelmi szükségletekkel születik a testi szükségletei mellett, akiknek pedig ezt biztosítani kell, azok közül valaki éppen kihasználja a testét, ez annyira felfoghatatlan egy óvodás korú gyerek számára, hogy a gyerek saját magát kezdi el hibáztatni érte, ami engem annyira kiakasztott, amikor tanultam, hogy a mai napig is fel vagyok háborodva, hogy hogy hibáztathatja magát az a szerencsétlen gyerek, ha őt bántják, ám természetes reakcióként ezért változik meg a magatartása, azaz a zárkózott és csöndes gyerek nyílt lesz és csacsog és barátkozik és túl beszél mindenkit, az épppen ilyen meg bezárkózik és magába fordul.

Emiatt tökre nem mindegy amúgy, hogy hány éves korban történt ez, mert minél régebben, annál nehezebb előásni, és nagyon nem mindegy, hogy mennyire kész az illető azzal, hogy saját maga egyáltalán szembe merjen nézni a saját múltjával, hiszen én sem voltam képes megtartani az én saját nehéz emlékeimet, szexualitás nélkül sem, hát még ha valakinek a nemiségét rontják meg!