Miért nem tudok lenyugodni?

Meg kell tanulni a helyén kezelni a dolgokat és adott esetben leszarni őket.

Ha valaki megszólal órán, akkor vagy rosszat mond, vagy jót, mindkettő benne van. Ez olyan, hogy ha kilépsz az utcára, az is benne van, hogy elüt az autó. Ha ezt nem tudod elfogadni, akkor ne menj ki az utcára. Valahogy így van ez azzal is, hogy ha nem tudod elfogadni, hogy mondhatsz rosszat is (amiben nincs semmi), akkor inkább ne szólalj meg órán. (De egyébként sem emlékszik már senki arra, amit mondtál, csak te kattogsz rajta, ezért is felesleges ez.)

Minél többet szólalsz meg órán, annál nagyobb a valószínűsége, hogy hülyeséget is fogsz mondani. Ha egyáltalán nem szólalsz meg, akkor nincs valószínűsége. De ha már megszólalsz, akkor ezt is vállalnod kell, hogy előbb-utóbb fogsz hülyeséget is mondani. Ez természetes dolog, mindenki tévedhet, hibázhat. Mások is tévednek és mondanak hülyeséget, nem csak te. Időnként még a tanár is, majd figyeld meg. Úgyhogy nincs ebben semmi, nem kell ezen kattogni, tanuld meg ezt kezelni, elfogadni, hogy benne van a pakliban a tévedés. Tanári szempontból pedig még mindig többet ér az olyan gyerek, aki inkább részt vesz az órán, még ha bakizik is, mint az, aki csak semlegesen ül és néz ki az ablakon...