A terápia csak akkor hatásos ha teljesen őszinte vagyok?

Egyszer olvastam egy cikket arrol, hogy miert hazudunk a pszichologusoknak. Az egyik ok a szegyen volt. A cikkben irtak, hogy akkor jo egy pszichologus, ha idonkent rakerdez a razosabb temakra is, ezzel is jelezve, hogy ez fontos tema, errol kell beszelni.

Nekem majdnem 1 ev kellett ahhoz, hogy egy gyerekkori traumam elmondjam neki. En is nagyon szegyelltem magam, feltem, hogy kinevet majd. En folyamatosan kerultem a temat, mire egyszer bedobta a nagy kerdest: miert nem akarok errol beszelni? Nalam ezzel beinditott egy olyan folyamatot, hogy a kovetkezo alkalommal elmondtam neki. Azota is csak o tud rola.

Nem itelt el, nem nevetett ki, sot, nagyon megerto volt. En szinte meztelennek ereztem magam, es kovetkezo alkalommal ezt is megbeszeltuk.

Ugy eltem ezt meg, hogy kell a bizalom, de ahhoz, hogy elore tudjunk lepni, nekem is at kell lepnem a sajat arnyekomat. En is kellek ehhez a jatekhoz.