Normálisak ezek a gondolatok vagy már bajt jeleznek? Lehet én gondolom túl, de szerintem kihasználnak a munkahelyemen.

Szeptembertől eléggé túl vagyok terhelve a munkahelyemen, azóta alig érzem magam boldognak.Úgy érzem kihasználnak. Tőlem elvárják hogy másokat vegyek figyelembe, úgy tervezzem a szabikat is, de az én "igényeimmel" senki nem törődik. Teljesen kizsigerelnek már. Már szülő is volt aki megjegyezte hogy mindig én vagyok a gyerekekkel? Annyit vagyok ott. Egyedül 8 órába a kicsi beszoktatós gyerekekkel, a 24 fős csoportban ahol két három év alatti gyerek is van, meg nyolc három éves. Szeretném én a munkám, de amikor 8 óra csoportban eltöltött idő után még hazaesek,és írni kellene a portfóliómat, na meg persze készülni a tevékenységekre, szervezni az ovis programokat akkor úgy érzem elegem van ebből akármennyire is szeretem a gyerekeket. Ma már hajnalban arra riadtam fel hogy elfelejtettem szólni az egyik szülőnek valamiről. És azt érzem a váltótársamtól sem a támogatást kapom, hanem kb. azt hogy hát ez ilyen, tűrjed. Ma pl. 1 nap szabit szerettem volna ha fél óraval nem engednek előbb haza, mert pénteken délután szülinapi buliba megyek amit korábban jeleztem is már, erre beírnak engem zárósnak arra a napra. 6! csoportos az óvoda. Van ember elég sok rajtam kívül is... a mi sorunk pedig egyébként is novemberben lenne a zárózásban. És jeleztem ha nem tudjuk valahogy megoldani az oviban hogy ne nekem kelljen zárni elmennék szabira mert nem késhetek a buliról mivel meglepetés lesz. És egyből jön hogy akkor ne menjek mert hallgatók jönnek hozzá. De én meg miatta hosszúzok állandóan mert mindig megy valahová. Szóval leginkább a munkahelyem miatt elment a kedvem mindentől. Teljesen le vagyok törve. Azt szoktam várni csak a napokban hogy aludhassak végre. Meg azon gondolkodok már hogy lehet jobb lenne elmenni valahová máshová. Lehet még a várost is el kéne hagyni a fenébe,de talán még az országot is.

Ma pl. azt mondta váltótársam a szakmai életutamra amit írtam, hogy annyi hülyeséget beleírtam, nem kell annyi minden bele. Ez is rosszul esett azért. Az hogy leírtam olyan dolgokat benne amit ő nem tart lényegesnek (pl.hogyan, miért választottam a pályát, leírtam előtte mi szerettem volna lenni és végül miért döntöttem emellett, milyen nehézségeim voltak a szakmai "életút" során, és itt beleírtam betegséget is ami miatt csúsztam az egyéni gyakorlattal) szerintem nem azt jelenti hogy hülyeségeket írtam. De ha még így is lenne, nem bírja magát máshogy kifejezni pedagógus léttére?

Szomorú de néha elgondolkodom azon hogy ha holnap holtam összeesnék, szerintem az is csak azért érdekelne bárkit is mert kellene valakit a helyemre találni. Amúgy meg meg is dögölhetek bátran amíg bejárok dolgozni. Nekik csak ez számít..