Szerintetek hagyjam ott a terápiát? Lehet, hogy nem nekem való ez a fajta megközelítés?

Ha például félsz előadni sok ember előtt, azon segíthet, ha először:

- 1 barátodnak tartasz egy rövid előadást, majd

- 5 ismerősödnek rövidet, később hosszabbat, és ha ez már magabiztosan megy, akkor

- Kisebb csoport előtt beszélj pár percig, majd hosszabban, és ha már ez is megy, akkor jöhet

- Egy nagyobb csoport előtti rövidebb, majd hosszabb előadás tartása.

Ahogy a 2-es írta, és Csernus mondja a félelmet legyőzni kis lépésekben lehet. Én is féltem fiatal koromban a nyilvános előadástól, sőt egyáltalán beszélni mások előtt, s tanár lettem, ráadásul most már szakértő, aki előadásokat tart.

Hát fényéveket változtam önmagamhoz képest, az biztos.

Szerintem neked most nincs szükséged analizálásra. Azt ráérsz akkor, ha már legyőzted a félelmedet és ezáltal megerősítetted az önbizalmadat. Koncentrálj az önismereti munkára és a másokkal való szeretetteljes kapcsolódásra.

Ezt azért írom, mert egy cikkben olvastam, hogy ha valakit trauma ér akkor nem arra van szüksége, hogy ezt boncolgassák, hanem kapcsolódásra, szeretetteljes közegre, emberekre akiben bízhat.

Keress rá:

Feldmár András: A traumán túl

Valószínűleg neked való, csak még nem állsz készen rá.

Ha nem létkérdés rendezni, akkor inkább egy nyugodt, ráérős időszakra időzítsed, mert rengeteg katyvaszt felszínre tud hozni, és eleinte úgy érzi az ember, hogy rosszabb. ( mint a reumás a kezelések idején: ami persze használ majd, csak átmenetileg még jobban fáj)