Hogyan is állunk a meghalás kérdéséhez?

Elmennek az emberek körülöttünk, végleg. Mi is menetelünk mindannyian, folyamatosan felé, de tudunk-e emberi méltósággal meghalni?

A napokban ismét kiütött egy rövidke időre az élet (~1 hét), most egésszégi szempontból, de úgy érzem, hogy ismét fel fogok tudni állni belőle, a földről, a padlóról.

De. Mi lesz velem majd már akkor, amikor már esélyem se lesz többé a felállásra?

Lesz-e módom arra, hogy átsegítsem magam a túlvilágra, hogy megszabaduljak a földi szenvedéseimtől és ne kerüljek bele az állami, kórházas "kivégző gépbe"?

Van-e már valami legitim módszer arra, hogy humánus módon öngyilkosságot követhessek el, ha már majd az utam végére értem?

Ismer valaki erre jól használható módszert?

Pl altatók beszedésével elérhető a kívánt cél?

Mindenféle módszert szívesen olvasok.

Zárásként egy eset, ami feltételezhetően megtörtént az egyik ismerősömmel.

Idős (85), elég rossz egészségi állapotban lévő férfi. Feltételezhetően bekattant. Kijött érte a mentő és bevitték a diliházba a kórházba. Gondolom tele nyomták nyugtatókkal, meg x sz.rokkal. Néhány nap múlva átvitték a belgyógyászatra, mert már se nem rezdült, se nem mozdult. A legközelebbi hozzátartozói lebeszéltek a látogatásáról, mert hogy már úgy néz ki ahogy. Durván 2 hét kórház után meghalt.

El lehet ezt az embertelen procedúrát kerülni valahogyan?