Pánikbetegek, szorongók ti is így érzitek magatokat?

Sziasztok!

Szorongásra frontint és mirzatent szedek. Kb. két hete folyamatosan olyan érzésem van mintha nem kapnék levegőt, miközben kapok. Sajnos vasárnap ez a légszomj érzés az eddigi legdurvább pánikrohamommá fajult, egyre jobban azt éreztem, hogy nem kapok levegőt, éreztem ahogy a mellkasomat borítja el a pánik, félelem,a szívem nagyon gyorsan vert, a fülemben hallottam ahogy ver, az arcomat elöntötte a forróság, zsibbadt mindkét karom és lábam, gyengének éreztem magam és megállás nélkül remegtem, nem tudtam koordinálni, szédelegtem. Volt már bennem ekkor 1db 0.25mg-os frontin, de hiába vettem be és telt az idő egyre rosszabb lett. Megpróbáltam még egyet bevenni, de nem bírtam nyelni és magamra köptem mindent. Aztán sikerült egyet nagy nehezen bevennem, és így hogy már kettő volt bennem talán rá 1 órára sikerült megnyugodnom, de a légszomj érzet továbbra is ott volt. Ezóta a pánikroham óta meg folyamatosan rettegek, hogy megint ez lesz:( eddig csak napi 1db 0.25mg frontint vettem be de a héten most vettem be harmadszor egy nap 2 szemet, mert hiába van bennem a napi 1, érzem, hogy nem kapok levegőt és jön a pánik. Nagyon nem szeretnék függő lenni, már a 0.25-öt is darabolni szerettem volna, hogy elhagyjam, de úgy néz ki egyre rosszabb a szorongásom:(

A kérdésem az lenne, hogy ti is folyamatosan úgy érzitek, hogy nem kaptok levegőt?

Múlt héten voltam a dokimnál, egy csomó kérdést fel szerettem volna neki tenni, de akkor sem kaptam levegőt ezért nem nagyon tudtam beszélni és csak az volt bennem, hogy mielőbb haza mehessek. Mondtam is ott neki, hogy most is eléggé pánikolok és olyan mintha nem kapnék levegőt. Sajnos a szabija miatt csak 5 hét múlva tudok hozzá menni, de a szorongásomat mostanában leginkább a gyógyszerek adják, mert félek, hogy nem tesznek jót a szívemnek és ezért van a légszomj érzet. Nagyon el vagyok keseredve. Egy életvidám lány voltam, teli barátokkal és programokkal, most meg még a lakást sem merem elhagyni, mert félek, hogy, rosszul leszek. Depressziós eddig nem voltam, de félek, hogy ez a helyzet azt is el fogja érni, mert nagyon nehéz így minden nap:( Kb. abból állnak a napjaim, hogy próbálok túlélni, ha nagyon szorongok vagy pánikrohamom van akkor le kell feküdnöm míg meg nem nyugszom és így órák telnek el a napjaimból.