Boldogok vagytok?

Határozottan igen.

Írj, ha szeretnél beszélni róla!

Én inkább "elégedettség" szóval helyettesíteném a "boldogság" szót. Popper Péter is azt fejtegette többször is, hogy a boldogság, az egy-egy pillanat, de nem konstans tényező, nem tudunk 0-24-ben és huzamos ideig boldogságban lenni. Ő így írta:

"A szakember a boldogságról úgy vélekedett mint egyfajta extázisról, egy felszikrázó pillanatról, ami folyamatosan, de más intenzitással van jelen az életünkben. Szerinte a legfőbb jellemzője, hogy önkéntelen módon jelentkezik és bármennyire is szeretnénk, szándékosan előidézni nem vagyunk képesek. A legrosszabb tulajdonsága az érzésnek, hogy amilyen gyorsan megérkezik, olyan hamar szerte is foszlik. Semmiképpen sem jellemezte állapotként, hiszen nem hosszan fenntartható, a saját olvasatában pedig nem tanulható a boldogság, mivel az ösztönök szintjén megy végbe."

Namost életem sok szempontból következetlen. De az elégedettség érzését kiváltó dolgok megteremtésén és a krízisesélyes dolgok kizárásán fáradozom szüntelenül. Ebben szembemegyek a mai pszichológiai fősodorral, hogy vessük bele magunkat minden krízisbe és törjünk, megrázkódtatódjunk. Az én olvasatomban szenvedni és összeomlani a hülye is tud, hasonlatosan a leeső váza összetöréséhez és inkább az a művészet, hogy a szenvedést és összeomlást hogyan iktatjuk ki időben, hasonlatosan a majdnem leeső váza becsapódás előtti elkapásához.

De az elégedettségérzésem megvan. Ugyanis amikre van ráhatásom, azokra ezt gyakorlom is. Úgyhogy sok eredményt elértem már és amit nem, azt még nem, azaz majd az is eljön, ebben hiszek.