Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Lehet, hogy egy kicsit autista...

Lehet, hogy egy kicsit autista vagyok sztetek?

Figyelt kérdés

Lehet, hogy egy kicsit autista vagyok sztetek?


Nagyon furának tartanak. Amíg egy éve fel nem vetettem itthon ezt a kérdést, addig igazából nem törődött vele senki, családon belül tök normális, hogy mindenki jellegzetesen viselkedik. Azóta viszont látom a kétkedést a szemükben.

Feltűnt nekik, hogy jellegzetesen furcsán beszélek, furcsa szavakat, szófordulatokat használok, furcsán viselkedek. Kicsit infantilisnek néznek. Időpontokat, szervezett napi rutint képtelen vagyok fenntartani.

Érzékeny vagyok a fényre, hangra, szagokra. Nagy ívben kerülöm az embereket, tantermeket nagy ívben kikerülöm sokszor, vagy hiába kell időre odaérnem bárhova, inkább leszállok a villamosról, csakhogy ne kelljen szemben ülnöm, vagy állnom az emberekkel. (Pedig szeretem őket, csak nagyon szeretek egyedül lenni)

Beszélgetés közben rendszerint egy félreeső pontra nézek, nem tudok lefolytatni egy normális beszélgetést, az is nagy eredmény ha valakivel sikerül 2-3 percet beszélnem. Nem mintha különösebben zavarna, csak a munkahelyemen sztem később még lehetnek gondok belőle.

Beszéd közben forgatókönyveim vannak arra, hogy mit kell mondani => spontán nem tudok beszélgetni.

Azt mondják rólam, hogy sokszor zavarodottan viselkedek, néha hirtelen futok, szöcskézek.

Rendet nem tudok tartani, trehány vagyok, de nagyon ingerült leszek, ha meg akarják mondtani, hogy hogy tegyek valamit. Még ha arról van szó, hogy a tollamat kéne 1 centivel arrébb rakni, akkor is dühös leszek.

Napközben gyakran nekimegyek tárgyaknak a vállammal ha kanyarodok, vagy éppenséggel az automata üvegajtónak.


Pánikbetegség, szociofóbia nemhiszem, hogy fennáll. Az autizmus maradt az utolsó amire most gondolni tudok, mert arról úgy tudom, hogy az az emberrel veleszületett tényező. Igazából nem érzem azt, hogy bármi bajom lenne, viszont a fenti viselkedésnek kell, hogy legyenekokai. Normálisan nem ilyen senki sem.


2010. okt. 20. 13:30
1 2
 1/19 A kérdező kommentje:
Visszaolvasva tűnik csak fel, hogy milyen nevetségesre sikerült a magyarázat rész, pedig komolynak szántam.
2010. okt. 20. 13:37
 2/19 anonim ***** válasza:
51%
Empatikus vagy? Átérzed, mit érez az ember, észreveszed, ha az érzései miatt csinál valamit?
2010. okt. 20. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/19 anonim válasza:
Szerintem autizmusról szó sincs. Azt viszont nem írtad, hogy hány éves vagy, mert lehet, hogy csak a korodból adódik ez a zavarodottság. Nekem is vannak hülye dolgaim, például minél jobban akarom kifejezni magam, annál rosszabbul sikerül, a végén meg teljesen megkukulok,vagy nem tudok bezáratlan ajtóval aludni (mármint szobaajtónál)és még sorolhatnám. Én inkább ilyen bizonytalanságnak, önmagad keresésének (van kiforrott stílusod, zavar, hogy másokra ha ránézel, és látod rajtuk, hogy harmóniában vannak önmagukkal?) és a mai világban olyan sok embernél előforduló megfelelési kényszernek tudnám be a dolgot. Ne haragudj, ha mellélőttem, de kb. 874 betűből még nem ismerlek, csak ahogy leírtad, ezt gondolom. Remélem picit tudtam segíteni!
2010. okt. 20. 13:50
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/19 anonim ***** válasza:

A Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (DSM-IV) 299.80-as szakasza alapján megadja a kritériumokat, amiknek alapján a szindróma diagnosztizálható.


Jellemző a szociális interakciók minőségbeli hiányossága ezek közül legalább két területen: a viselkedési minta, testbeszéd zavart, például kerüli a szemkontaktust, vagy helytelenül alkalmazza a társas interakciókat szabályozó gesztusokat; kapcsolatteremtő képessége korához képest fejletlen; nincsenek spontán vágyai arra, hogy másokkal együtt tevékenykedjen; nem akar társas, vagy érzelmi kapcsolatokban részt venni.


Viselkedési mintája korlátozott, behatárolt és ismétlődő, melyre érdeklődési és aktivitási formák esetében legalább az alábbi jellemzők közül valamelyik ráillik: belefeledkezik egy vagy több sztereotipikus és korlátozott érdeklődési területbe, mely nagy mértékben eltér a normálistól; ragaszkodik speciális, semmi haszonnal nem járó rutinokhoz vagy rituálékhoz; folyamatosan foglalkozik egyes tárgyakkal, vagy annak részeinek vizsgálatával.


Mindezek jelentős gondokat okoznak a társas kapcsolatokban, az iskolában vagy a munkában.


Ellenben nincs megkésett beszédfejlődés (például az érintett személy kétéves korban egyes szavakat már használ, majd kb. hároméves korban kommunikatív módon képes beszélni); megismerő tevékenysége korának megfelelő; semmi látható jele nincs a klinikai kognitív fejlődés késedelmének; a viselkedési minták életkornak megfelelően alakulnak, valamint semmilyen specifikusan látható jele nincs mélyreható fejlődési rendellenességnek vagy skizofréniának.[17]


Az Asperger-szindrómás egyéneknek a diagnózishoz szorosabban nem kapcsolódó tüneteik és vonásaik lehetnek, amik mélyen érintik az adott személyt, vagy a családját. Ezek egyaránt hatnak az érzékelésre, a mozgásra, az érzelmekre és az alvásra.


Gyakori a megszokottnál érzékenyebb látás és hallás.[26] A minták kis mértékű változásait is észreveszik, legyen szó akár tárgyak elrendezésének, vagy egy jól ismert kép részleteiről.[27] Ez rendszerint tartományfüggő. Azonban rosszabbul teljesítenek egyes hallást vagy térbeli látást igénylő észlelési feladatokban, mint a jól funkcionáló autisták, és látási memóriában is alulmaradnak velük szemben.[18] Szokatlanul érzékenyek vagy érzéketlenek lehetnek a különböző érzéki ingerekre, és szinesztéziásak is lehetnek.[28] Mindezek másoknál is előfordulhatnak, és nem feltétlenül utalnak Asperger-szindrómára.


Hans Asperger leírása[18] és más diagnosztikai sémák[29] is megemlékeznek némi ügyetlenségről. Az Asperger-szindrómás gyerekek fejlődése késhet a mozgási ügyességet igénylő területeken, mint amilyen a kerékpározás, vagy egy üveg kinyitása. Gondjaik lehetnek a mozgáskoordinációval, a látás és a mozgás összehangolásával.[18] Problémák lehetnek a propriocepcióval (a testhelyzet észlelésével), az egyensúlyozással, a hüvelykujj és a többi ujj szembeállításával. Nem nyilvánvaló, hogy ezek a rendellenességek meghatározóak az Asperger-szindróma és a többi jól funkcionáló autizmus szempontjából.[18]


Az Asperger-szindrómás gyerekeknek gyakran alvászavarosak. Nehezen alszanak el, túl sokszor ébrednek fel éjszaka, vagy túl korán kelnek.[30] Gyakran nem tudják a saját érzelmeiket meghatározni és leírni, de nem lehet tudni, hogy ezeket az Asperger-szindróma okozza-e.[31]


A többi jól funkcionáló autista szüleihez képest az Asperger-szindrómás gyerekek szülei több stresszt kénytelenek elviselni.[32]



A napi rutin tartásának képtelensége és trehányság nekem nagyon kilóg, de elég sokminden, úgy tűnik, stimmel. Autista nem hiszem, hogy lennél, az azért feltűnt volna kisgyermekkorban, míg az asperger (az autizmus enyhébb fajtája) sokszor diagnosztizálatlan marad. De nem mondanám, hogy neked ez a bajod. Menj el pszichiáterhez, mondd el a tüneteidet! Területi ideggondozó, beutaló nem kell. Engem érdekelne, hogy mi bajod. Írhatnál egy privit, ha megvan, arról, hogy mit mondott.

2010. okt. 20. 13:57
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/19 A kérdező kommentje:

Lassan 24 leszek. Azt nem tudom megmondani, hogy empatikus vagyok-e. Ha valaki haragszik azt felismerem, ha ingerült azt is, a többit nem tudom; annyira sokféle érzés van egy ember arcán az adott pillanatban.

Nem zavar egyáltalán, ha olyan embert látok, aki harmóniban önmagával, inkább jó ilyen látni. Stílusról fogalmam sincs.

Beszélgetés közben akivel hosszabban sikerült, arról majdnem mindről kiderült, hogy volt hasonló baja.

2010. okt. 20. 14:09
 6/19 A kérdező kommentje:
Nemrég kezdtem pszichológushoz járni. Gyerekként falun nőttem fel, eléggé különös körülmények közt. Ott az ilyenekkel nem foglalkoznak. Falusi szemmel nézve ezek úri betegségek, furcsaságok.
2010. okt. 20. 14:14
 7/19 anonim ***** válasza:
Nyugi, ezt már én is beképzeltem magamnak, stimmelnek a dolgok rám is amiket írtál, hogy képtelen vagyok beszélgetni másokkal csak a szüleimmel vagy akit már nagyon jól ismerek. Az autisták tudtommal senkivel se képesek rendesen kommunikálni, ez elég súlyos betegség. Az ember nagyon sok dolgot be tud magának képzelni, én az összes mentális betegséget beképzelem magamnak, vmi tényleg van, de mindenben látok azonosságot, de ettől még nem az a bajom. Egy autista nekimegy a másiknak, egy ismeretlennek utcán, nem képes iskolába járni tanulni se, ezek rád nem stimmelnek tudtommal, nyugi nem vagy autista. Azt viszont nem tudom van e olyan, hogy kicsit autista, mert ha van, akkor biztosan én is az vagyok, vagy azt talán máshogy hívják, szociális fóbia erősebb megjelenése vagy nemtudom :)
2010. okt. 20. 14:32
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/19 A kérdező kommentje:

"Egy autista nekimegy a másiknak, egy ismeretlennek utcán, nem képes iskolába járni tanulni se, ezek rád nem stimmelnek tudtommal, nyugi nem vagy autista."

Ezek bizony mind igazak. Doki is emiatt kellett.

2010. okt. 20. 14:35
 9/19 anonim ***** válasza:
:( Hát akkor nem tudom, talán vki mond okosabbat, mint amit én mondtam. A nekimegy úgy értettem, hogy elkezdeni ok nélkül ütlegelni, anyukám autista és beteg gyerekekkel foglalkozik.
2010. okt. 20. 14:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 10/19 anonim ***** válasza:
Nekem is vannak hasonló félelmeim, meg egy-két "tünet" stimmel is. Aki gondolja írjon privátot, és beszélgessünk!
2010. okt. 20. 17:12
Hasznos számodra ez a válasz?
1 2

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!