Hogyan könnyítsem a lelkem? Mit javasoltok? Voltatok már ilyen helyzetben, ha igen hogy sikerült kimászni?

Csak egy picit szeretném kiírni magamból a dolgokat.

Igazából nem érzem magamat jól lelkileg már egy jó ideje.

Kb 5-6 éve mióta anyukám elhagyott minket, sok minden rám szakadt itthon.

Akkoriban volt egy kapcsolatom egy 2 éves. Elkezdodott a kapcsolat mániám, egyszerűen nem bírtam egyedül meglenni. 2 éves után következett egy 1 éves, aztán még 1 éves, kb megsem gyászoltam a szakításokat már következett a másik. Aztán a legutóbbi kapcsolatomból terhes lettem, nagyon akartam a picit, de sajnos semmink nem volt, épp nem is dolgoztunk, a párom sem. Szerencsére találtunk munkát, 12 óra kemény fizikai munka, nyilván terhesen nem bírtam, a párom ott maradt dolgozni, de felmondott, ezután megint talált egy munkát és ott is felmondott,mert össze kaptunk egy picit. Ezáltal úgy döntöttem hogyha a gyerek miatt sem képes dolgozni, jobb ha elvetetem hisz egyedül képtelen lettem volna neki megadni bármit is. Kellett egy kis idő míg ezt a kapcsolatot letudjam zárni. A kapcsolat nem érintett meg nagyon, inkább a gyermekem elvetetése.

Úgy döntöttem, örökbe fogadok egy cicát, már régóta vágytam rá, csak a párom nem szerette volna.

Nagyon jól elvoltam, sokat segített a lelki állapotomon, nem éreztem magamat magányosnak és minden ürességet betöltött.

Kezdtem magamat jól érezni, enyhült a szorongásom stb.

A szakítás után 3 hónapra lett egy rövid kapcsolatom, iszonyatosan szerelmes voltam, csak sajnos a távolság győzött.

Ez is nagyon levitt a padlóra, most először éreztem magamat igazán szerelmesnek.

De mellettem volt mindvégig a cicám, ő tartotta bennem a lelket, de sajnos 24.-én délután már ő is itt hagyott engem, az egyetlen reményem, boldogságom, az otthonom. Nagyon rosszul vagyok, egyedül érzem magamat és magányosnak, egyszerűen nem tudom mit kezdjek magammal. Semmi nem tartja most bennem a lelket.

Dolgozom, így könnyebb elterelem a gondolataimat, de sokszor munka közben is rám jött a sírás a cicám miatt.

21/L