Olyan létezhet hogy ha az ember mindent félretesz azért hogy a másik érdekeit nézze, beleértve ebbe azt is hogy a saját belső problémáit is erőszakkal elnyomja magában akkor egy idő után minden is elkezdi bosszantani ami a másikkal kapcsolatos?

Beleértve ebbe egyaránt a pozitív és a negatív dolgokat is. Ha ez a másik személy csupán csak tesz egy kijelentő mondatot amiben közöl valamiféle pozitív előrelépést valamiben saját magával kapcsolatosan akkor bennem már harag keletkezik pedig tudom hogy ideális esetben ilyennek nem szabadna bekövetkeznie. Nem arról van szó hogy nem vagyok képes mások örömeinek örülni mert egyedül csak ennél az egy embernél vettem ezt észre magamon. Mond valamit és már konkrétan az elkezd irritálni hogy csak simán megszólalt :/

Ennek előtte fél éven keresztül állt fent a kérdésemben megfogalmazott állapot, nem törődtem semmi mással csak vele. Feltételezem lehet ennek köze ehhez teljesen biztos azonban mégsem vagyok benne. Mostanra már alapvetően minden rendben, továbbléptem az emberen és mentálisan is stabilnak érzem magam, egyedül csak ez az egy jelenség van még jelen.