Hogyan tudnám megszüntetni az introvertáltságomat?

Az introvertáltságot nem lehet megszüntetni sajnos. Az érdekesebb kérdés az, vajon mi akadályoz meg benne, hogy introvertáltként társas kapcsolatokat tudj kialakítani?

És itt fontos közös nevezőre jutni, hogy mit is jelent az introverzió? Alapvetően a társaságIGÉNY szintjét fejezi ki, és NEM pedig az ismerkedési képességet.

Mert azért lássuk be, rengeteg intro van, akinek viszont van rendesen működő baráti köre (még ha nem is feltétlenül ők vannak a középpontban). Ergo nem az introvertáltság ténye az, ami legátolja, hogy ebben "sikeres" legyél, hanem valami más.

Nem akarok tippelgetni, hisz Te sokkal jobban ismered a saját helyzetedet. Csak pár ötlet: lehet ez érzelmi gát (szociális szorongás, félelmek), lehet kommunikációs gát (vagyis a beszélőke "skill" hiánya), vagy valami egyéb.

Na ez utóbbiak viszont fejleszthetők, kezelhetők.

Az „introvertáltságodat” sehogyan, mivel az a személyiséged alapját képezi, csakhogy neked egyáltalán nem az a bajod, hogy introvertált vagy – ami azt illeti, nem is biztos, hogy az vagy. Az extravertált is ilyen lesz, hogyha traumatizált, gátlásos, gyatra a szocializációs kultúrája, stb., és az introvertált sem ilyen, hogyha egészségesen fejlődött a személyisége.

A szociális készségeket gyakorlással könnyen lehet fejleszteni (megfelelő emberekkel), a szorongásodon viszont szakember (terapeuta) tud segíteni, annak híján meg kb. a csodavárás és az erőlködés, arra viszont évek is elmehetnek abszolút 0 eredménnyel.

Igen, az intro- és extroverzió nem egy TÍPUS (mint pl. az hogy lány/fiú valaki), hanem egy SKÁLA (mint pl. hogy milyen magas valaki). Lehet, akkor Te egy 100-as skálán mondjuk 25-30-at érnél el (tippeltem), ahol a 100 = extrém extro, 0 = extrém intro.

Érdekesnek találom ezt az "elnyomva vagyok" érzést. Mennyire érzed ezt az állítást valósnak/reálisnak? Mi váltja ezt ki belőled? Effektíve történik valami, vagy csak úgy ÉRZED, hogy el vagy nyomva?

Fontos különbség, hogy ez vélt, vagy valós alapú?

Megeshet, hogy az ember tanult, felvett viselkedésmintázatok miatt folyton belekeveredik ugyanabba a helyzetekbe újra és újra. Szinte mint egy önbeteljesítő jóslat. Pl. ha valakit tizedjére rúgnak ki a munkahelyéről, mert összeveszik "az idióta főnökkel", akkor gyanús, hogy a hiba valójában az illető készülékében van. Ekkora pechje nem lehet valakinek, hogy tényleg 10x idióta főnököt kap ki. Viszont a tekintélyszemélyekkel szembeni lázadás mintázata jóval valószínűbb magyarázat.

Ez esetben nem árt leásni mélyre, mert lehet valami eltemetett konfliktus áll a háttérben.

De az is lehetésges, hogy az egész csak egy torzított értelmezése a valóságban történő eseményeknek - más szóval: nem nyomnak el, csak Te úgy érzed, valamilyen "beidegződés" miatt. Pl. mint mikor intünk az út túloldalán sétáló ismerősnek, aki ügyet sem vet ránk, csak továbbmegy, mi meg két napig nem alszunk, mert "tuti utál, nem is akar látni, mert egy nyomorult vagyok akit csak elnyom mindenki..." - miközben valójában annyi történt, hogy a kedves ismerős nem vett észre minket, mert fejben máshol járt.

Ebben az esetben érdemes megkérdőjelezni ezt a hiedelmet, hisz ez a hiedelem fogja okozni a rossz érzéseket, ergo a gátakat. Tényleg így van? Mi bizonyítja? Ha nem így van, mi az ami igaz? 🤔