Akik borderline személyiségzavarral küzdenek, azok, hogy jönnek ki, vagy, hogy nem mennek bele a mélybe?

altalaban azt mondjak mentalis betegek ok is de nem. Vagyis nehez megmondani - ezt mai napig nem tisztaztak. Hisztrionikus meg dependes elemek vannak de azok szem. zavarok. a vagdosas meg teveszmek hogy valaki mar utal az mar enyhe pszichozis es emiatt vagdossa magad valaki vagy ordibal. sokan alibinek BNO kod szerinti "erzelmileg labilis rendellenesseg"-re titulaljak magukat mentalis betegnek (de ez miert jo?).

kozben maga a neveben van benne, hogy szemelyiseg zavar. tarsulhat hozza mondjuk major depresszio, bipolar I/II/III de a BNO kod nem feltetlen a borderlineosoke. bar regen az volt, de atneveztek. de ez a magyar dolog. kulfoldon a hanyatlo nyugaton ilyet nem csinalnak, egyelore szemelyisegzavar es kesz de vitatott tema. viszont nyugtatokat irnak fel esetleg antidepresszanst vagy antipszichotikumot. terapia hat nagyon nem segit szerintem max az ules alatt. de biztos jon egy komment hogy ot meggyogyitotta a macskagyoker is.

Szia, én nemrég lettem ezzel diagnosztizálva. A pszichológusom szerint fél-egy év alatt javulás várható nálam, mivel nagyon jól megfigyelem a viselkedéseimet és felismerem, hogy az amiket csinálok nem normális. Meg ugye kbszottul szenvedek régóta és már eljött az a pont, hogy ebből elég legyen.

Illetve rendszeres terápiákra járok, sok borderline nem akar elmenni vagy hamar feladják a gyógyulásba vezető utat. Én nem falcolom magam (csak ritkán), szóval talán ezért is könnyebb nekem egy fokkal.

22/L

Kettes vagyok:

Hát.. sok minden miatt. Őszintén nem tudom melyiket lenne érdemes leírnom.

Talán a féltékenységi problémák miatt mentem el a legjobban, nagyon félek attól, hogy a párom megcsal vagy elhagy. Igen, tudom h kb mindenki aggódik ezen, de ez nálam napi szintű szorongás. Van, hogy 2-3 óráig csak ezen pörög az agyam és muszáj valamivel elterelnem a gondolataim. (Az egy másik kérdés mikkel, de ezeket inkább nem írom le)

Társas kapcsolataim kesze-kuszák, az embereket gyorsan leváltom újakra (képtelen vagyok egyedül maradni), akik viszont maradnak azok komoly stresszbírók…🙃 Néha sajnálom őket.

Ez az önutálat is jellemző, néha pedig isten-komplexusom lesz, imádok irányítani, olyan dolgokat teszek, amiket normál állapotban gondolni se merek és most nem is túloztam.

Ez nem tudom mennyire BPD dolog, de ha valamire szükségem van egy embertől, akkor azt mindig könnyen megkapom. Szerepekbe bújok, eljátszom a tökéletes szerelmest (vagy hőst - kinek mire van szüksége jobban) és semmit sem sejtenek közben, hogy ez mind azért teszem, hogy figyelmet/szeretet kapjak. Más érzelem nem igazán húzódik emellé. Az embereket soha nem szándékosan bántom, de a magány amit érzek, kibírhatatlan.