Munkahely okozta stresszben élek. Ti hogyan kezelnétek?

Egy építőipari cégnél dolgozom. Sajnos 45km-re van a cég. Néha előfordul hogy fel kell vennem valakit, mikor épp oda kell menni a telephelyre és nem valami közelebbi helyszínre.

Meghúztam egy határt, hogy többet nem vagyok hajlandó bemenni senkiért. Nem azért mert + fél óra (nem tudok autópályán menni olyankor), hanem mert a saját autóm.

Sajnos én olyan vagyok, hogy szeretek megfelelni. Mikor nem mondok nemet az ember felvételre nagyon rosszul alszok, ezen kattogok. Ha nemet mondok akkor meg azért, mert fejfájást okozok a cégnek. Felmondani nem feltétlenül akarok, mert nem minden nap van ez a helyzet és az az igazság, hogy a kézre eső helyeken is az átlagbér nettó 500 környékén kimerül. Jelentkezéseket adogatok, de egyelőre szerintem csak nevetnek a bérigényen. :)

Panasz faktor:

Én vagyok a cégnél a legfiatalabb, legfürgébb, leggyorsabb, fejben is a többiekkel egy szintben vagyok, a dolgokat jobban megoldom. Ezt a kollégák is emlegetik, mégis úgy érzem, hogy nálunk az van a főnöknél megbecsülve aki már elmúlt 40 és pecázik, ugyanis őnekik jár a céges autó, hiába ugyan olyan kieső helyen dolgoznak a cèg szempontjából, mint én. Csak hàt én úgy érzem fiatalon elkapattam őket, mert 18 évesen ha azt mondták menjek be valakiert szo nélkül megtettem. Nyilvàn adtak egy jelképes összeget (1000-1500ft) de mára ez a pénz izgat a legkevésbé, inkább az autóm kopására és az időmre vagyok érzékeny.