Hogy létezhet olyan, hogy egy ember mindig csak lent legyen?

Soha semmi nem sikerül az életben, így természetesen nem is szeretek élni. Gyerekkorom óta csak a szart kapom az életben. Hiába voltam jó gyerek, mégsem voltam sose a tanárok kedvence. Még ez lett volna a legkisebb probléma, de az osztálytársaim is kiközösítettek, introvertált voltam. A tanárok kedvencei, persze pont ők voltak, ráadásul azok akik engem kigúnyoltak, gazdag családból is származnak. Ezek miatt akkoriban is sokat szorongtam, sokat sírtam emiatt itthon, féltem iskolába menni.

Ugyan voltak barátságaim, de még rajtuk is azt éreztem, hogy lenéznek engem. Felnőttkorra is ők elértek valamit, én meg semmit, pedig nem a legrosszabb tanuló voltam, persze nem is osztályelső voltam.

Felnőttkoromra se lett jobb az életem, sokszor legszívesebben reggelente, ki se kelnék az ágyból, hogy ne kelljen élni a szar életemet. Még mindig rá vagyok szorulva arra, hogy itthon éljek a szüleimmel, mint egy kisgyerek. Párkapcsolatom az van, de nem házasságban élek sajnos, akkor minden biztonságosabb lenne, még simán ott lehet engem hagyni. A többi férfi is csak úgy elhagyott engem, úgy hogy az én esetemben semmi sem biztos, nem én vagyok a férfiak álma.