Síró Görcs és gombóc a torkomba?

Elnézést kérek előre azért, amiért nem túl releváns a válaszom, nem akarom széttrollkodni a kérdést, de már jó ideje bújkál bennem az a kérdés, mivel ezt a mondatot:"Vizsgaidőszakom van, elég durván nagy a hajtás." már többezerszer olvastam, hallottam, hogy vajon az emberiség saját magának miért nem könnyebben kezelhető és élhetőbb rendszer csinál?

Az oktatás ütemét és az elsajátítandó tananyag mennyiségét az emberek határozzák meg. Miért olyanra csinálják, hogy csak vérthugyozva lehet teljesíteni jó adag gyomorfekéllyel?

Hát, amíg a stresszt kiváltó probléma fenn áll, addig nagy javulás nem hiszem, hogy lesz. Ha te tudatosan megpróbálod kiiktatni a stresszt vagy legalábbis csökkenteni, akkor persze lehet javulás, azért idővel lesz is. Nekem az elején sírógörcseim voltak, szorongásos rohamaim kb., így a végére már egész jól kezelem. Nekem már a 2. diplomám lesz, az elsőnél nem éreztem mondjuk annyira ezt.

3. Ez amúgy nyilvàn személyiségfüggő is, egy eleve szorongó, maximalizmust magától elváró ember jobban rá fog erre feszülni, én is ilyen vagyok, sok munkám van benne, hogy ne reagáljam annyira túl és ne úgy fogjam fel, hogy vége a világnak, ha nem sikerül jól. (1-es voltam)

Köszi! Neked is! :)

Mindenképp elmúlik, ezt megígérem neked! :) ès annál jobb érzés lesz, amikor túlesel rajta! Sőt én utàna egy darabig mindig kicsit elveszve érzem magam, hogy most mihez kezdjek a szabadidőmmel. :)

Én is ilyen vagyok harmadéves egyetemistaként, minden vizsgaidőszakban van bennem egy alapból elég magas általános szorongás, ami pánik és teljes kiborulás szintjére is el tud jutni alkalmanként. Nekem is volt, hogy egyes vizsgák miatt sírtam, vagy fizikai rosszullét kerülgetett. "Szerencsére" inkább a tanulós időszakban, ott helyben már mindig összeszedem magam, de a vizsga előtti napokban gyakran "megjárom a poklot".

Amik nekem segítenek:

1) Ha már nagyon kivagyok, mindig tartok egy kis szünetet. Olvasgatok egy fél-egy órát, megnézek valami YouTube videót, vagy elmegyek sétálni egyet a ház körül. Biztos, hogy amit ennyi idő alatt meg tudok tanulni az olyan sokat nem fog számítani, de a lelki egészségem számára egy ilyen szünet életmentő.

2) Próbálok normálisan étkezni ezekben az időszakokban is. Tudom, hogy csábító ilyenkor csak instant levesen meg energiaitalon élni, de sokkal jobban fogod magad érezni, ha rendes tápanyagokat juttatsz a szervezetedbe :)

3) A barátaimhoz, a páromhoz és a szüleimhez fordulok lelki támogatásért. Ha nagyon elfog a pánik, felhívom egy barátomat vagy az anyukámat/apukámat, és beszélgetek velük arról is, hogy hogyan érzem magam, meg más dolgokról is kicsit, hogy addig is valamennyire elterelődjön a figyelmem. Vizsgaidőszakban hajlamos vagyok kevesebbet találkozni meg érintkezni a szeretteimmel, és az az érzés, hogy nem beszéltem más emberi lényekkel akár napok óta baromi rosszat tesz a lelkemnek, még ha éppen nem is jut eszembe, hogy emiatt is lehetek nyomottabb a szokásosnál.

4) Ha már nagyon nagyon fáradt vagyok, de még mindig szeretnék a tananyaggal foglalkozni, általában keresek valami témába vágó YouTube-videót, és akkor azt nézem "pihenésképpen". Kicsit lazább, mint szakirodalmat vagy diasorokat olvasgatni. Nyilván ezt nem minden tantárgynál tudom megcsinálni, de pl. anatómiából nagyon informatív videókat találtam.

5) Próbálok eleget aludni. Egész vizsgaidőszakban, de főleg a vizsga előtti éjjel. Legalább 5 órát, de az a minimum (ez amúgy egyénfüggő is). SEMMIKÉPPEN nem maradok fenn éjszaka tanulni, ha másnap vizsgázom. Sokkal nyűgösebb vagyok, ha ez történik, fizikailag is gyenge vagyok, fáj a szemem, nem tudom fókuszálni a figyelmemet.

6) Minden nap szánok legalább fél órát valamire, amit szeretek, ami kikapcsol. Én pl. naplót szoktam írni, vagy főzök valami jó kajcsit, esetleg videojátékozom.

De a lényeg, hogy minden oké lesz! Vége lesz ezeknek az időszakoknak is, amíg tartanak, addig meg valahogy ki kell bírni, tényleg módszereket találni arra, hogyan tudod pillanatnyilag csökkenteni a szorongásodat.

Nagyon stresszes, aggódó szorongó típusú ember vagyok- de! a vizsgaidőszakot imádtam!

Mint valami pozitív adrenalin- olyan volt nekem- leírom, hátha hasznát veszed. Tehát nem féltem tőle.. megvolt a módszerem, ahogy készültem rá, ismertem már jól az érzéseket, ahogy fokozódott az izgulás és a semmit nem tudok érzés, ahogy közeledett az időpont.. de valahogy kialakult (legalább ezen a területen, hogy bíztam magamban valahogy) egy olyan Challenge- kihívás érzés, hogy megoldom, megcsinálom..megmutatom, kihozom belőle a legjobbat. Szóval addig fokozódóan készülök.. majd eljön a pillanat és utána jó, hogy megcsináltam, túl vagyok rajta. Persze hozzátartozik, hogy felsőoktatásban olyanokat tanultam, ami érdekelt. Szóval amit kívánok neked, pozitívabb hozzáállást, alakíts ki egy tanulási módszert, bízz magadban, és mint egy játék vagy sport eseménynél.. hozd ki magadból a legjobbat.. ha nem sikerülne (de erre ne is gondolj.. ) akkor sem dől össze a világ, tényleg, az sem a világ vége! Remélem mostanra már kb túl is vagy rajta azóta.