Ez most apakomplexus? A szüleim másfél éves koromban váltak el, édesanyámmal élek, de mindig apás lány voltam. (További lent. )

Nem hiszem, akkor nekem is mindig az volt. :)

13 évesen fűbe fába szerelmes az ember, és tudod mit? Inkább bűvöljön el egy idősebb tanárod, mint mondjuk Rob Pattinson. ;)

Nem, nincs apakoplexusod, azért mert...

"A komplexus tehát alapvetően akkor alakulhat ki, ha a kislány vágyik az apa figyelmére, de nem kap belőle, vagy csak keveset, ezért egyfajta hiányérzet lesz apjuk iránt. Ez megtörténhet akkor, ha apuci túl sokat dolgozik, munka után pedig általában azt a választ adja kislánya nyüstölésére, hogy „most ne, kicsim, túl fáradt vagyok” – és ezzel úgy érzi el is van intézve. Szomorúbb esetekben akkor is felléphet ez a hiány, ha az apa korán meghal, vagy a gyerek szexuális zaklatás áldozata lesz.

A lány felnőtt korban nem tudatosan, de mindenkiben az apai mintát keresi, és mivel tudjuk, nincs két ugyanolyan ember, ezért kapcsolatai sorra kudarcba fulladnak, mert senki nem érhet fel az általa keresett apai mintához. Az apakomplexust Jung szerint a tudattalan alakítja ki, és általában az ebben szenvedő nők nem ismerik fel magukon, nem látják jeleket a és nem értik, hogy az emberek miért botránkoznak meg választottjukon – bár a komplexus kialakulhat azonos korú férfiak iránt is. Mindkét esetben a kapcsolatban a legjellegzetesebb „tünet”, hogy a nő nem nőként, hanem gyerekként viselkedik minden téren és a férfira bálványként tekint.

Az apa hiánya olyan tartósan és olyan mélyen gyökerezik tudattalanunkban, hogy felnőtt korban ez ellen már csak szakember segítségével lehet túllépni."