Van, aki egy földrengést átélt, és utána félelmei voltak?

Egy pár hazait már átéltem. Bár ezek nem voltak óriásiak, de volt, amelyik elég félelmetes volt, pl. éjfél után egy tízemeletesben, eléggé himbálózott velem a fotel...

Tudom, hogy Magyarország nem kiemelten földrengésveszélyes terület, de én azért tartok a földrengésektől, mert gyakorlatilag kivédhetetlen a hatása.

Hu, én magamra ismerek..:)

Már több mint egy éve volt a földrengés (azthiszem 4.7es), de én a mai napig, szó szerint rettegek. Amikor történt a tavalyi épp anyu szobájában a tükörnél voltam és emlékszem a morajra azthittem, hogy egy teherautó ment el a ház előtt, de aztán jött a rengés. Én akkor lefagytam, szinte lebénultam, nem tudtam beszélni csak kiáltottam egyet a nagymamámnak, hogy rohanjunk ki. De akkor több perc is kiesett. Kirohantunk az utcára, ahol már mindenki kint volt. Nagynehezen visszacipeltek anyuék a házba, de a legrosszabb csak ekkor jött. Kaptunk egy telefont egy katasztrófavédelmistől, hogy számítani kell egy 6os erősségűre. Akkor közöltem a családdal, hogy felöltözünk és kimegyünk az utcára. Mindenki magához vette az iratait, pénzt, telefont és kimentünk. Kb másfél óráig kóboroltunk a faluban, de egyre többen csatlakoztak hozzánk. Aztán jött egy rendőrautó és mondta, hogy a katasztrófavédelem hivatalos közlése szerint nem lesz már. Akkor nagynehezen hazamentem és lefeküdtem. Persze melegítőben, zsebemben az irataimmal. Mindenki nagyon megrémült, de én voltam a lerosszabb állapotban. Másnap jött egy utórengés, kb. 3mas, akkor szó szerint pánikrohamot kaptam és a kocsiban akartam aludni. Utána még napokig, sőt szerintem hetekig úgy ültem a suliban, otthon, hogy volt előttem egy pohár vagy üveg víz, és azt bámultam, mert folyamatosan azt éreztem, mintha megint mozogna a föld. Nem sokkal később újabb utórengés jött, szerencsére akkor aludtam és nem ébredtem fel csak beleálmodtam, illetve a júliusi földrengés közben épp úton voltam, úgyhogy azt is megúsztam. De én komolyan azóta is rettegek és ha elmegy valami kamion a ház előtt akkor összerándul a gyomrom. A barátaim általában nevetnek ezen, de én akkor pánikrohamot kaptam. És ez ismétlem, 4.7es volt, a falakon repedések keletkeztek, de komolyabb kárunk nem lett hálistennek. De belegondolni sem merek mit élhettek át pl a japánok, amikor náluk volt a 9es erősségű.

Egy borzasztó dolog, teljes halálfélelem, és a tudat, hogy sehova nem tudsz menekülni, és a természet bármikor megölhet egy perc alatt. Ennek a tudata volt a legrosszabb érzés eddigi életemben.

19/L

hát már nem annyira intenzív mint régen, de még mindig meg van, mint effektíve egy félelem(mint pl.szellemek). amúgy azóta rengeteget olvastam a témáról, és igyekeztem okos lenni földrengésből, időközben önkéntes tűzoltó is lettem, úgyhogy ha megelőzni nem is tudjuk, de ha mégegyszer neadjisten megtörténne, akkor már felkészültebb lennék, és tudnám, hogy egy x erősségű mivel jár.

bár nekem ami a legnagyobb félelmet okozza, az pont a tehetetlenség és a kiszolgáltatottság, hogy nem tudom mikor jön és mekkora. meg az, hogy tényleg nincs hova menekülni.

írtad, hogy féltél az éjszakáktól..én is, nagyon sokáig. az földrengés után napokig melegítőben aludtam, és könyörögtem anyuéknak hogy ők is aludjanak abban, hogy ha menekülni kell, akkor gyorsan tudjunk. de konkrétan a földrengés éjszakája volt a legrosszabb, hiszen akkor várható volt egy-egy nagyobb utórengés, szóval tényleg fent állt a veszélye annak, hogy újra rohanni kell a házból.

bár szerencsére az utána levőket megúsztam, vagyis nem ott voltam ahol lennem kellett volna, így nem éltem át, én sem értem, hogy miért:) de nem bánom.