fejléc
Gyakori kérdések Belépés Új kérdés Véletlen kérdés
Keresés
Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Kényszerbetegségnek minősíthető?

Kényszerbetegségnek minősíthető?

Figyelt kérdés
Azzal a "gonddal" küzdök, hogy amikor cselekszek általában mindig megismétlem - vagy ha nem akkor rámtör az, hogy : De megkell tennem, muszáj, addig nem nyugszok! Kiskorom óta "küzdök" ezzel, és néha elég kellemetlen tud lenni. Orsovhoz nem nagyon szeretnék elmenni ezzel, mert picit tartok tőle. Ki mit tud ajánlani aki hasolnó helyzetben van, mint én?:/ L/14
2011. máj. 4. 21:58
 1/6 anonim ***** válasza:
Hát sajna erre csak az a megoldás hogy fejben kell legyöznöd azt hogy nem kell ujra meg tenni.Nagyon nehéz és elöször csak aproságokkal probálkozzál kisebb dolgokban ha már tudsz"müködni"akkor már fél siker..
2011. máj. 4. 22:29
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/6 A kérdező kommentje:
Kisebb dolgoknál 20%-ban sikerül legyőznöm, de iszonyat erős késztetést érzek arra, hogy megtegyem.
2011. máj. 4. 22:32
 3/6 anonim ***** válasza:
Próbáld ki, hogyha nem teszed meg mi történik? Semmi. Hát akkor?Újra nem teszed meg...mi történik? Semmi. Ha ez sokszor megismétlődik, rájön az agyad arra, hogy nem történik semmi rossz, ha nem teszed meg. És így úgymond leszoksz róla, mert ez is egyfajta függőség...
2011. máj. 5. 09:03
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/6 A kérdező kommentje:
Tudom, hogy nem történik semmi rossz, és írtam is, hogy kis dolgoknál működik, hogy ne tegyem. De utána újra- és újra jön az, hogy tegyem meg! (Akár kis- akár nagy dolgoknál)
2011. máj. 5. 14:18
 5/6 anonim ***** válasza:

Nekem is volt vmi hasonló stikkem: mindig fogadtam önmagammal vmi apróságra, hogy sikerül-e és ha igen, akkor mit teszek és ha nem, akkor mi lesz. Pl. ha elérem ezt a buszt, akkor szentül megígértem (magamnak), hogy holnap is piros pulcsit veszek fel. :) Szóval "enyhén"ciki..., de tényleg kényszeresen csináltam sok évig azt, hogy hittem abban, csak akkor lesz jó, sikeres egy napom, ha fogadok és állom aztán. Ha nem, tuti valami tragédia történik majd. És sosem mondtam el senkinek...

Aztán szülés után életveszélybe kerültem és (többek között) az megváltoztatta ezt is. Rájöttem, túl rövid az élet, hogy ilyen "marhaságokkal szórakoztassam magam". Szóval abbahagytam punktum. Ha jött a kényszer, csak azért se csináltam: rászóltam magamra, arrébb mentem, gyorsan másba kezdtem, mondjuk számolni, dúdolni, bármit. Azóta ez szépen elhalványult és minden jóval egyszerûbb, és ha gáz is így leírva: büszke vagyok magamra :)

2011. máj. 6. 05:02
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/6 anonim ***** válasza:
szerintem ez még nem is az, nekem is van ilyenem, de inkébb az unalom visz rá, van egy csomó amit elhallottam már, néha jött 1-2 új, de lefosom, mert nyomás alatt stresszhelyzetben könnyedén ellenállok, tehát nem zavarja a döntési képességemet
2012. júl. 6. 21:50
Hasznos számodra ez a válasz?

Kapcsolódó kérdések:

Egészség főkategória kérdései »
Egészség - Mentális egészség kategória kérdései »




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!