Hogyan tudom leküzdeni az oktalanul belémvert gátlásokat, görcsöket és szorongásokat?

Még általános iskola második osztályában történt. Ugyanúgy, ahogy a gyerekek jelentős része, én is rágcsáltam az íróeszközeimet: tollaimat, ceruzáimat. Egyáltalán nem volt kóros, nem ettem meg a ceruzákat meg ilyesmi, csak úgy normálisan rágtam ahogy bárki más, igazából semmi rendkívüli nem volt benne.

Anyám kitalálta, hogy ő ezt ha tűzzel-vassal is de kineveli belőlem. Átnézte a tolltartómat és szóvá tette, hogy miért rágok én is. Már nem tudom mit feleltem, de legközelebb, néhány nap esetleg hét múlva újra átnézte és akkor már kikaptam miatta. Ez utána többször megismétlődött. Ilyenkor elég határozottan leszidott, de nem vert meg csak szóban bántott ezért.

Ezután azokat a tollakat és ceruzákat amiket használtam eldugtam előle, táska mélyére, fiókba, stb. Mikor véletlenül megtalálta őket, akkor szintén elég durván kikaptam. Az újabb fenyítéstől félve később már dugdosni nem mertem, kénytelen voltam végleg leállni a rágással.

Sajnos a dolog olyan jól sikerült, hogy átfordult a ló másik oldalára. Ha netán a számba veszek egy tollat, ceruzát, vagy akármit ami nem étel vagy evőeszköz, akkor rettentő szégyenérzet fog el. Azóta egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt ilyesmi a számban. Mindig megszólal bennem, hogy ezt "neked nem szabad".

Ugyanakkor meg azt látom, hogy mások nyugodtam tehetnek ilyesmit és ezért soha nem részesültek retorzióban, nem görcsölnek rajta, hanem természetes számukra.

Ennek már több mint 15 éve, de eléggé megtörte a lelki fejlődésem pályáját, nem tudom, hogyan javíthatnám ki.

Még meg kell említenem, hogy öcsémből is megpróbálta kinevelni, de nem járt sikerrel. Ő sose görcsölt ilyenek miatt, tudott vidám lenni és jobban, sikersebben alakult az élete mint az enyém.

Mit tehetek azért, hogy ezt a görcsöt, gátlást leküzdjem?