Ciki önismeret miatt pszichológushoz menni?

Dehogy ciki. Elvileg a mentális betegeknek is önismerettel segít a gyógyulásban, ha te "épen" szeretnél önimseretet fejleszteni, az szerintem külön jó dolog.:)

Első alkalommal furcsa a pszichológusnál. Legalábbis nekem az volt olyan érdekes, hogy még sosem tapasztaltam, hogy valaki ennyire figyel rám. Minden rezdülésemre, és mindent kimond.. hát ezt azért meg kell szokni. De szerintem jó dolog (az emberek 90%-ára rá férne..), pláne ha olyat fogsz ki, akivel jól kijöttök, mindenképp hasznodra lesz.

Én nem merem leírni, hogy "nem". Ugyanis nekem is ez az állandó dilemmám.

Rengeteg problémám van, amire úgy érzem, hogy pszichológus lenne a megoldás. És mégis, valahányszor voltam, mindig az volt az érzésem, hogy kis hazug vagyok, amiért az össze barátom azt gondolja, hogy semmi bajom, senki nem tud róla, hogy ide járok, mit gondolnának. És az is rosszul érintett, hogy tényleg nagyon sokba került. Szóval én hiúsági alapon hagytam abba, pedig rám férne.

Azt mondtam, hogy úgy érzem, eljutottam odáig, ahol már magam is meg tudom oldani.

Még most is úgy gondolom, hogy nekem kell inkább magamba néznem. Azok az egy órás alkalmak úgysem elegek ahhoz, hogy mindent megbeszéljünk. Ha egész napok lennének, akkor talán.

És erre csak úgy rábólintott? Azt gondolnám annyira kiismer téged, és annyi felelősségérzete van, hogy ezt is jobban átbeszéli veled, hogy biztos vagy-e a döntésedben.

Aláírom, hogy sokszor csekélynek érzi az ember az egy órát, de szerintem ebben a rendszeresség a lényeg. Haladtok valamennyit, te azon tudsz filózni, megemészted, és jövő héten haladtok tovább. Kb. mint a fogyókúránál, az a legkevésbé hatásos módszer, ha hírtelen nem eszel semmit.