Nem tudom mi van velem, de kórházba vágyódom. Mi van velem? 17l

Egy ismerősöm azért vágyódott kórházba, mert ott csak feküdni kell és kiszolgálják, otthon unatkozik, ott pedig körülötte forgolódnak. Valamilyen szinten a középpontba vágyódás vezérelte.

Téged mi motivál?

annyit nem ér!!! és sokkal rosszabbul is elsülhet a gyógyszerezés minthogy bekerülsz a kórházba...esetleg csak zsákban kerülsz ki.

szerintem a problémád más eredetű,fordulj pszichológushoz...szerintem figyelemre van szükséged,és úgy érzed ezt nem tudod máshogy elérni

Besetalsz a korhazba, a balesetire, es megkered oket, az ottani dolgozokat, hogy te szeretnel nezelodni, megfigyelni azt, hogy hogyan is zajlik ott az elet!

Ha gyogyszerezni fogod magad, akkor mar eszmeletlen allapotban kerulsz oda, aztan mar jon a cso a gyomrodba, es mosas, aztan pedig az alvas, tehat nem erre vagysz, ugye?

Muszáj írnom neked, ugyanis nálam is így kezdődött egy nagyon borzalmas szakasz az életemben. Remélem tanulsz az én hibámból és nem esel bele!!!

Szeretethiányod van, figyelemre vágysz, hogy többet foglalkozzanak veled.

Csak lebeszélni tudlak erről, mert sajnos ördögi kör. Ahogy kikerülsz a kórházból, nagy ürességet fogsz érezni, egy pár napig jó, mert otthon is körülugrálnak, aztán kezdődik minden elölről. Megint mennél vissza, aztán megint hazamész, újból üresség... aztán csak azt veszed észre hogy elmegy melletted az élet te meg csak szenvedtél és sajnáltattad magad, semmi értelmeset nem csináltál. Ráadásul egy idő után ez terhes lesz a környezeted számára, és egyre nagyobb nyűg lesz a te "betegséged", és ezzel te magad is.

Mire belátod a dolgot, addigra Anyud elvesztette a munkáját az örökös kórházba járkálás miatt, Apud már csak bosszúságként beszél a kislányáról, a tesóid elvesztik benned a bizalmukat, és csak egy roncsnak látnak.

Ne kezd el, ne csináld!

Inkább keress más dolgot amivel középpontba kerülhetsz, ami miatt rád figyelnek majd.

Mindig változtass valamit magadon, legyél jó tanuló, ha eddig nem voltál, járj olyan körökbe, ahol eddig nem jártál. Oké, nem drogos társaságra gondoltam, hanem valami olyan társaságra ami normális, és adott a sulitokban, pl. dráma csoport, színjátszókör, sport klub, nyelvi szakkör.

Én táncra iratkoztam be és úszásra gyógyulási céllal, ott is lettek barátaim, és sokat foglalkoztak velem, mert új voltam. Utána meg addig küzdöttem, míg mindenkinél jobb lettem, és ezért középpontba kerültem.

Hülyén hangzik, de működik: azt a szeretetet, ami számodra hiányzik, kezd el sugározni azok felé, akiktől elvárod. Vissza fog jönni. :) És persze veled foglalkoznak, mert megváltoztál, akikre eddig ráb*sztad az ajtót, azokat elkezdted szeretni.

Kezdj valami új dologba, szerezz új ismerősöket, barátokat. Én pl. az extrém sportok világába kóstoltam bele, mindenféle őrültséget kipróbáltam. Tudod mi munka ezeket megszervezni, a neten társakat találni az őrültségekhez? Pénzt szerezni hozzá?

Akkor jöttem rá, hogy lehetetlen nem létezik, ráadásul egy percre se unatkoztam. Pénz kellett a hülyeségeimre, minden napra volt valami programom is az új ismerősök révén. Diákmunkákat vállaltam, és megalapoztam a felnőttkori kapcsolataimat.

Meggyógyultam.

Ja és a legfontosabb, hogy így találtam rá a páromra is, azóta boldogan élünk együtt, a nap 24 órájában egymást szeretjük és eszembe se jutna még csak orvoshoz menni sem. :) Egy új helyen kezdtem új életet tiszta lappal.

Ha ez segít, nyugodtan írhatsz nekem privát e-mailt, írd meg a történeted, írd meg mi fáj, ha segíteni nem is biztos hogy tudok, hátha van valami közös a múltunkban amiért ez a betegség kialakult.